The Global Remapping of American Literature
Ez a könyv feltérképezi, hogy az amerikai irodalom mint intézményi kategória kartográfiája hogyan változott radikálisan a különböző időkben és helyeken. Azzal érvelve, hogy az amerikai irodalom csak az amerikai polgárháborút követően szilárdult meg mint sajátosan nacionalista entitás, Paul Giles szerint ez a formáció egészen a Reagan-elnökség 1981-es kezdetéig tartott. Ezt szembeállítja az amerikai kultúra 18. századi amorfabb határaival, és azzal, ahogyan a XXI. század fordulóján a globalizáció körülményei újrakonfigurálták a szubjektum paramétereit.
A tér ezen ingadozó koncepcióinak fényében Giles új utakat javasol az amerikai irodalomtörténet változó területének megértéséhez, Cotton Mathertől David Foster Wallace-ig, Henry Wadsworth Longfellow-tól Zora Neale Hurstonig. Giles megvizsgálja, hogy az európai középkor és az amerikai őslakosok őstörténete miért volt kulcsfontosságú az olyan klasszikus tizenkilencedik századi szerzők számára, mint Emerson, Hawthorne és Melville. Megvitatja, hogy a huszadik századi technológiai újítások, mint például a légi közlekedés, hogyan befolyásolták a nemzeti terület ábrázolását F. Scott Fitzgerald és Gertrude Stein szövegeiben. Elemzi továbbá, hogy a déli és a csendes-óceáni északnyugati térség regionális vetülete hogyan segítette olyan írók munkásságának alakítását, mint William Gilmore Simms, Jos Mart, Elizabeth Bishop és William Gibson.
Az irodalmi elemzést, a politikatörténetet és a kultúrföldrajzot egybefoglaló The Global Remapping of American Literature (Az amerikai irodalom globális újratérképezése) a transznacionális korszak számára újrarendezi a témát.
