Olvasói vélemények
Összegzés:Midge Raymond „Forgetting English” című gyűjteménye magával ragadó novellákat tartalmaz, amelyek a világ különböző egzotikus helyein élő egyének, különösen nők életét tárják fel. Az elbeszélések személyes válságokba, kapcsolatokba és önfelfedezésekbe merülnek, mindezt gyönyörűen kidolgozott prózába csomagolva.
Előnyök:A történetek jól megírtak és magával ragadóak, és valósághű karaktereket mutatnak be, akik átélhető kihívásokkal néznek szembe. A könyv gazdag kulturális élményeket kínál, és erős helyismeretet idéz. Sok olvasó értékeli a tematikus mélységet és a magával ragadó párbeszédeket, valamint a kitűnő prózát, amely minden egyes történetet „ajándéknak” érez. Tökéletes olvasmánynak tartják utazók számára, és elgondolkodtató betekintést nyújt az emberi tapasztalatokba.
Hátrányok:Néhány olvasó megjegyezte, hogy a szereplők között gyakori a szomorúság és a magány témája, ami nem biztos, hogy mindenkinek tetszik. Emellett, bár sokan kielégítőnek találták a történeteket, néhányan kifejezték a vágyukat a további megoldásra vagy további történetekre, amelyek a rövid pillantásokon túl is követhetnék a szereplőket.
(30 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Forgetting English: Stories
Könyv tartalma:
A Spokane Prize for Short Fiction díj nyertese
Midge Raymond díjnyertes gyűjteményének új, bővített kiadásában a hely határait feszegetve vizsgálja az otthon kitörölhetetlen lenyomatát, és azt, hogy az új határok hogyan dacolnak azzal, hogy kik vagyunk, és hogyan erősítik meg azt, hogy kik vagyunk. A történetek szereplői üzleti vagy szórakozási céllal utaznak, néha kötelességből, néha pedig a szabadságot keresve, és mindannyian váratlan dolgokkal találkoznak. Az Antarktisz rideg, jeges holdbéli tájain navigáló biológustól kezdve a Csendes-óceán déli részének magányos szigetein menedéket kereső üzletasszonyig, e történetek szereplői elhagyják szülőföldjüket - csakhogy a hétköznapoktól elszakadva új értelmezésekkel kell szembenézniük arról, hogy kik is ők valójában, és kiknek kell lenniük.
"Raymond prózája gyakran felgyújtja az agy költői áramköreit, kevésbé a lírai nyelvezet, mint inkább a szó szerinti és szimbolikus főnévként egyaránt működő dolgok miatt: ellopott gyűrűk, eltévedt hangpostai üzenetek; nehézlábú emberek törékeny élőhelyek közepén...". E csiszolt történetek egy része, ha hangosan olvasnánk, úgy hangzana, mintha egy okos beteg írná le álmát egy pszichoanalitikusnak.".
-- The Seattle Times
"Minden története szívszorítóan őszinte... Nem lepődnék meg, ha Alice Munróhoz vagy Jhumpa Lahirihez hasonlítanák.".
-- Seattle Books Examiner
