Olvasói vélemények
Összegzés:Midge Raymond „Forgetting English: Történetek” című gyönyörűen megalkotott novellagyűjtemény, amely különböző egzotikus helyeken élő nők életét tárja fel. Az elbeszélések egyetemes emberi tapasztalatokba merülnek, és olyan szereplőket mutatnak be, akik személyes válságokkal küzdenek meg, miközben a kulturális különbségekkel is megbirkóznak. Az írásokat lírai minőségük és érzelmi mélységük miatt dicsérik, és minden egyes történet betekintést nyújt a szereplők belső életébe és átalakulásába.
Előnyök:⬤ Kiváló és lírai írás.
⬤ Magával ragadó és átélhető karakterek.
⬤ Az emberiesség és a személyes válság témái végigvonulnak a történeteken.
⬤ Változatos és egzotikus helyszínek gazdagítják az elbeszéléseket.
⬤ Minden történet jól felépített és maradandó benyomást hagy.
⬤ Alkalmas könyvklubok számára, és mély elmélkedésre ösztönöz.
Hátrányok:⬤ Néhány olvasó úgy találta, hogy az átfogó témák melankolikusak, és a szereplők között a magányosság érzése uralkodik.
⬤ Egyes történetek mélyebb kifejtése vagy folytatása iránti vágy, mivel az olvasók a könyv befejezése után még többre vágytak.
⬤ Nem minden olvasónak tetszhet az irodalmi novellákra jellemző lassabb tempó.
(30 olvasói vélemény alapján)
Könyv tartalma:
A Spokane Prize for Short Fiction díj nyertese
Midge Raymond díjnyertes gyűjteményének új, bővített kiadásában a hely határait feszegetve vizsgálja az otthon kitörölhetetlen lenyomatát, és azt, hogy az új határok hogyan dacolnak azzal, hogy kik vagyunk, és hogyan erősítik meg azt, hogy kik vagyunk. A történetek szereplői üzleti vagy szórakozási céllal utaznak, néha kötelességből, néha pedig a szabadságot keresve, és mindannyian váratlan dolgokkal találkoznak. Az Antarktisz rideg, jeges holdbéli tájain navigáló biológustól kezdve a Csendes-óceán déli részének magányos szigetein menedéket kereső üzletasszonyig, e történetek szereplői elhagyják szülőföldjüket - csakhogy a hétköznapoktól elszakadva új értelmezésekkel kell szembenézniük arról, hogy kik is ők valójában, és kiknek kell lenniük.
„Raymond prózája gyakran felgyújtja az agy költői áramköreit, kevésbé a lírai nyelvezet, mint inkább a szó szerinti és szimbolikus főnévként egyaránt működő dolgok miatt: ellopott gyűrűk, eltévedt hangpostai üzenetek; nehézlábú emberek törékeny élőhelyek közepén...”. E csiszolt történetek egy része, ha hangosan olvasnánk, úgy hangzana, mintha egy okos páciens írná le álmát egy pszichoanalitikusnak.” -- The Seattle Times.
"Minden története szívszorítóan őszinte... Nem lepődnék meg, ha Alice Munróhoz vagy Jhumpa Lahirihez hasonlítanák." -- Seattle Books Examiner.
"Raymond csendesen, kérlelhetetlenül uralja az írást; minden egyes történet lenyűgöző, és azért él, mert minden egyes részlet és párbeszédsor csak egy kicsit többet árul el a szereplőkről és a felidézett helyszínekről." -- The Rumpus.
