Az anime-gépezet: Az animáció médiaelmélete

Olvasói vélemények

A könyvet jelentős tudományos forrásként dicsérik, amely az anime mély és összetett elemzését kínálja különböző nézőpontokból, többek között a nemek, a technológia és a filozófia szempontjából. Ugyanakkor megjegyzik, hogy kihívást jelent, és az alkalmi olvasók számára kevésbé hozzáférhető.

Észbontó meglátások, értékes tudományos forrás, világos és élvezetes írás, az anime esztétikájának mélyreható elemzése, széles körű anyagot ölel fel, növeli az anime gyártásának megértését, tanulságos a kutatáshoz.

Az alkalmi olvasók számára nem hozzáférhető, sűrű és tudományos írás, előzetes ismereteket feltételez, egyes olvasók feleslegesen bonyolultnak és hosszadalmasnak találják.

(10 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Anime Machine: A Media Theory of Animation

Könyv tartalma:

Annak ellenére, hogy az animáció hosszú életű és jelentős szerepet tölt be a filmtörténetben, a filmelméleti szakemberek az élőszereplős mozgóképekre koncentráltak, és nagyrészt figyelmen kívül hagyták a kézzel rajzolt és a számítógépen generált filmeket. Thomas Lamarre azt állítja, hogy az animáció, különösen a japán animáció története, technikái és összetett vizuális nyelve komoly és tartós foglalkozást igényel, és az Anime Machine című könyvében megalapozza a japán animáció olvasásának új kritikai elméletét, megmutatva, hogy az anime alapvetően különbözik más vizuális médiumoktól.

Az Anime Machine meghatározza az anime vizuális jellemzőit és a kifejezetten animációs effektusok - a többsíkú kép, az elosztott látómező, a felrobbantott vetítés, a moduláció és a karakteranimáció egyéb technikái - által generált jelentéseket a főbb filmek és televíziós sorozatok, stúdiók, animátorok és rendezők, valamint a japán animációs elméletek alapos elemzésén keresztül. Lamarre először az anime technológiájával foglalkozik: a cellákkal, amelyekre a képeket rajzolják, az animációs állvánnyal, amelyen az animátor dolgozik, a képkockán belüli rajzrétegekkel, a vonalak rajzolásának és elmosásának technikájával, a karakterek mozgatásának módjával. Ezután az anime alapműveit vizsgálja, köztük Miyazaki Hayao és Anno Hideaki filmjeit és tévésorozatait, Murakami Takashi multimédiás művészetét, valamint a CLAMP manga- és anime-adaptációit, hogy megvilágítsa az animisták, a karakterek, a nézők és a technológia közötti mélyreható kapcsolatokat.

A technológiafilozófia és a gondolkodástörténet metszéspontján dolgozva Lamarre azt vizsgálja, hogy az anime és a hozzá kapcsolódó médiumok milyen anyagi orientációkat hordoznak magukban, és konkrétan bemutatja, hogy az animetikus gépezet hogyan ösztönzi a technológiáról való gondolkodás sajátos megközelítését, és hogyan nyit új utakat a körülöttünk lévő technologizált világban elfoglalt helyünk megértéséhez.