Értékelés:
A könyv egy bájos és szórakoztató memoár a szerző olaszországi Nápolyban szerzett tapasztalatairól és egy nápolyi családba való beilleszkedéséről. Humoros és szívhez szóló elbeszélésén keresztül az ételek, a kultúra, a családi dinamika és a személyes fejlődés témáit járja körül.
Előnyök:A könyv jól megírt, gazdagon leíró, és erős hely- és kultúraérzetet kelt. Az olvasók nagyra értékelik a humort, az átélhető anekdotákat és a szerző olasz családjával, különösen az anyósával való kapcsolatának melegségét. Sok olvasó úgy érzi, hogy az olasz kultúrával kapcsolatos saját tapasztalataihoz kapcsolódik, és az ételleírásokat is élvezetesnek és felidézőnek találja.
Hátrányok:Néhány olvasó az elbeszélői stílust időnként kissé hirtelennek találta, különösen ami az aktuális élményekről a háttértörténetre való áttérést illeti. Néhányan megjegyezték, hogy a könyvben az ételekre összpontosító receptek néha túl sok hozzávalót tartalmaznak ahhoz, hogy könnyen utánozhatók legyenek. Ezenkívül egy kritika bizonytalanságát fejezte ki a könyv stílusával kapcsolatban, mivel a könyvet előzetes olvasás nélkül vásárolta meg.
(186 olvasói vélemény alapján)
The Mother-in-Law Cure (Originally published as Only in Naples): Learning to Live and Eat in an Italian Family
Tele könnyed humorral, pazar ételekkel, egy olasz anyós bölcsességével és Elena Ferrante nápolyi regényeinek hangulatával, ez a meleg és szellemes memoár az amerikai születésű Katherine Wilson külföldi kalandjait követi. Egy meglepő románcnak - és egy temperamentumos nőnek köszönhetően, aki megtanítja őt nevetni, megragadni az örömöt és szeretni - a Nápolyban töltött három hónapos átmeneti rítusból a Földközi-tenger partján fekvő féktelen város állandó ölelésévé válik.
Ebben a melegszívűen vicces és lendületes memoárban az amerikai születésű Katherine Wilson az olaszországi Nápolyba érkezik, hogy az amerikai konzulátuson töltsön szakmai gyakorlatot. Egy este megismerkedik a jóképű Salvatore-val, és rögtön az elegáns édesanyja, Raffaella és az Avallone család többi tagja is magával ragadja. Ettől a pillanattól kezdve kezdődik Katherine nevelése: Soha ne egye meg először a pizza héját, mindig álljon ki és küzdjön önmagáért és a szeretteiért, és tekintse szentnek az étkezést - az ételt frissen kell elkészíteni és compagniában kell elfogyasztani. Váratlanul beleszeret Salvatore-ba, és Raffaella társasága és útmutatása rabul ejti, Katherine felfedezi, hogyan kell olyan ételeket készíteni, amelyek énekelnek - a kiadós, sűrű ragutól a vigasztaló pasta al fornoig. Az udvarlás, a kulturális összecsapások, a házasság és az anyaság során Katherine megismeri a carnale-t, a nápolyi kényelem és a saját bőrében való bizalom lényegét. Az anyós kúra egy pazar történet, amely az érzékek lakomája. Goethe azt mondta: "Lásd Nápolyt és halj meg". Katherine Wilson azonban látta Nápolyt, és élni kezdett.
Dicséret Az anyós gyógymódjáért
"Az étkezési memoárokkal teli világban ez a könyv kiemelkedik a többi közül. Katherine Wilson többet ad nekünk Nápoly mesés ételeinél. Útlevelet kínál nekünk egy olyan egzotikus országba, ahová magunktól soha nem tudnánk belépni." --Ruth Reichl, a My Kitchen Year (A konyhai évem) szerzője.
"Melegszívű... egy túláradó beszámoló a szerelemről és a nagyszerű olasz ételekről."-- Kirkus Reviews (csillagos kritika)
"Édes és humoros." -- Publishers Weekly
"Wilson pompás emlékiratot írt, amely az olasz élet szentháromságát ünnepli: a szerelmet, az ételt és a családot. Éles szeme és humorérzéke gyors tempóban visz végig Nápoly kanyargós utcáin, egy olyan utazáson, amely remélhetőleg soha nem ér véget." --Adriana Trigiani, A cipész felesége szerzője.
"Milyen szerencsések vagyunk, hogy egy őszintén szerető szemmel szűrt, vidám és bölcs meglátásokat kapunk." --Julie Klam, a Friendkeeping szerzője.
"Ez az alaposan élvezetes szerelmes levél Nápolyhoz tisztelgés a szerző fékezhetetlen anyósa előtt." --Luisa Weiss, a My Berlin Kitchen szerzője és a The Wednesday Chef alapítója.
