Against Apocalypse: Recovering Humanity's Wholeness
A könyv elítéli egyes geopolitikai tervek felelőtlen vakmerőségét, amelyek a világot könyörtelenül egy nagyobb globális háború, és valószínűleg a nukleáris pusztulás vagy apokalipszis felé sodorják. A Bulletin of Atomic Scientists nemrégiben három perccel éjfél előttre állította a „Végítélet óráját”.
A lehetséges nagy katasztrófára utaló jelek sokrétűek: bármerre nézünk a mai világban, mindenütt etnikai és vallási konfliktusokat, véres zűrzavart, kezdődő népirtást, helyettesítő háborúkat és „hibrid” háborúkat, a hidegháború megújulását találjuk. Ha ezekhez a bajokhoz hozzávesszük a globális gazdasági válságokat, a menekültek tömeges áramlását és a globális felmelegedés jelentette veszélyeket, akkor a világ teljes zűrzavarban van. Ezért az emberiség számára itt az ideje, hogy felébredjen.
A könyv a globális „anómia” ábrázolásából kiindulva felhívást intéz mindenütt az emberekhez, hogy szálljanak szembe a pusztulásba való rohammal, és térjenek vissza a politikai józansághoz és a békére való törekvéshez.
Ez egy felhívás a globális közfelelősségre. Etikai értelemben azt mondja, hogy az embereknek mindenütt kötelességük megakadályozni az apokalipszist, és „fenntartani” világunkat vagy „egyben tartani a világot” annak minden dimenziójában - beleértve az emberi és társadalmi élet, a természeti ökológia és az emberi spirituális törekvések (vagy az isteni iránti nyitottság) dimenzióit.
Másképp ki: az uralkodó rendetlenség és törés helyett a könyv egy új „teljesség” és igazságos béke keresésére buzdít bennünket. A könyv interkulturális és interdiszciplináris. Mivel a könyv célja holisztikus - a világ összetartása -, szükségszerűen számos tudományágból merít: többek között a filozófiából, a teológiából, a társadalomtudományokból, a történelemből és az irodalomból.
A nyugati filozófiai és szellemi örökséget tekintve elsősorban Nietzsche, Heidegger és Derrida tanításaira támaszkodik. Emellett Thomas Hobbes művének teljesen új értelmezését is kínálja, feltárva ebben a műben az örökös háborúskodás állapotából való kilépés etikai követelését a közös közjó irányába. A szöveg a keresztény teológia (katolikus és protestáns) tanításaira is támaszkodik, döntő pontokon Karl Barth, Raimon Panikkar és mások műveit idézve.
A nem nyugati szellemi és spirituális örökségek tekintetében a könyv az indiai és a kínai hagyományok vezető szövegeinek új értelmezését kínálja. Így hangsúlyt kapnak a hinduizmusban a „világfenntartás” (loka-samgraha) és a klasszikus kínai gondolkodásban a „Minden-az-mennyország” eszméi.
Bár a szöveg egyik központi irányvonala egy új teljességre irányul, a cél nem egy egységes szintézis, ahol mindent elnyelne egy szelíd egység. A kérdés inkább az, hogyan lehet a világ sokféleségét a maga jogos integritásában megőrizni, azáltal, hogy minden elemet összekapcsolunk a kapcsolatok és a „relacionalitás” bonyolult hálójába.
