Democracy to Come: Politics as Relational Praxis
Fred Dallmayr ebben a könyvében a demokrácia új értelmezésének alapjait fekteti le. Azt állítja, hogy a demokrácia nem egy nyilvánvaló tekintélyben (mint a monarchia) rögzült stabil rendszer, hanem a "nép" visszahúzódó és pusztán potenciális uralma tartja fenn.
Ezért a demokráciának folyamatosan újra kell találnia önmagát, teológiailag a creatio continua-ra emlékeztetve. Mint Calder egyik mobilja, a demokrácia számára három alapvető elemet foglal magában, amelyeket folyamatosan egyensúlyban kell tartani: a népet, a politikai vezetőket és a politikai célokat. Ahol ez az egyensúly megbomlik, ott a demokrácia populizmusba, bonapartizmusba vagy messianizmusba torkollik.
Tekintettel az egyensúly szükségességére, a demokratikus politika alapvetően "relációs gyakorlat". Globalizálódó korunkban a demokrácia nem korlátozható belföldre.
Dallmayr elutasítja azt az elképzelést, hogy azt külföldön autokratikusan, erőszakos rendszerváltás útján lehet erőltetni, vagy hogy a domináns nyugati modellt egyszerűen át lehet ültetni máshová. Ebben a tekintetben megkérdőjelezi a demokráciának az egyéni vagy kollektív önérdek követésével való egyenlőségjelét, és ragaszkodik ahhoz, hogy más, etikusabb felfogások is lehetségesek, és hogy a különböző társadalmaknak saját kulturális erőforrásaikkal kell táplálniuk a demokráciát.
Példákat hozva tárgyalja a közel-keleti, kínai és indiai (iszlám, konfuciánus és hindu) demokráciaépítési törekvéseket. Dallmayr végül egy "eljövendő demokráciában" reménykedik, azaz egy olyan kozmopolita közösségben, amelyet nem a hegemón erő, hanem az egyenlőség és a kölcsönös tisztelet szelleme irányít.
