Az e-mail zsarnoksága: A négyezer éves utazás a postaládába

Olvasói vélemények

John Freeman „Az e-mail zsarnoksága” című könyve jól megalapozottan vizsgálja az e-mail kommunikációra és termelékenységre gyakorolt hatását, kiemelve a kommunikációs módszerek történelmi fejlődését. Kritikus szemszögből mutatja be az e-mailek életünkben való elhatalmasodását, és javaslatokat tesz a digitális kommunikáció feletti kontroll visszaszerzésére.

A könyv jól megírt és lebilincselő, így kötelező olvasmány mindenkinek, aki e-mailt használ. Értelmes történelmi kontextust kínál, gyakorlati javaslatokat az e-mail túlterheltség csökkentésére, és a kommunikáció átgondoltabb megközelítésére ösztönöz. Sok kritikus szerint a könyv elgondolkodtató és kötelező olvasmány a szakemberek és az alkalmi e-mail felhasználók számára egyaránt.

Néhány kritikus úgy érezte, hogy a könyvet rövidebb esszébe lehetett volna tömöríteni, mivel néha a közismert ismereteket ismétli, és bizonyos területeken nem elég mélyreható. A kritikák között szerepel, hogy a szerző időnként irreleváns témákba téved, és hogy néhány politikai nézete beszivárog az elbeszélésbe. Voltak olyan említések is, amelyek szerint a könyv nem foglalkozik eléggé gyakorlati megoldásokkal az olyan gyakori e-mail problémákra, mint a spam.

(21 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Tyranny of E-mail: The Four-Thousand-Year Journey to Your Inbox

Könyv tartalma:

Kétségtelen, hogy az e-mail egy hihetetlen jelenség, amely egyfajta kulturális és technológiai fejlődést jelent. Az első e-mailt kevesebb mint negyven évvel ezelőtt küldték el; 2011-re 3,2 milliárd e-mail felhasználó lesz. Egy átlagos vállalati dolgozó ma már naponta több mint kétszáz e-mailt kap.

Az üzenetek áradata szüntelenül tart és mindenhová követ minket. Az e-mail zsarnoksága című könyvében John Freeman szórakoztatóan mutatja be a levelezés könyörtelen természetét az idők folyamán.

Tegye le az okostelefont, és gondolja végig a következményeket. Miközben az e-mailek egyre nagyobb terhet rónak ránk, csökkentve a szabadidőnkre és az elmélkedésre szánt időnket, és véget nem érő, magányos harcban választanak el minket a túlzsúfolt postaládával, John Freeman - Amerika egyik legkiválóbb irodalomkritikusa - a szelektívebb és árnyaltabb, és mindenekelőtt a társaságiasabb kommunikáció mellett száll síkra.