Remaking Memory: autoetnográfia, memoár és az én etikája

Olvasói vélemények

A könyvet nagyra értékelik az emlékiratírás, az autoetnográfia és az előadóművészet területéhez való éleslátó hozzájárulása miatt. Míg egyes olvasók gyönyörűen megírtnak és felbecsülhetetlen értékűnek találják, mások kritizálják, hogy túlságosan a performanszművészetre összpontosít, ami nem biztos, hogy minden művész számára megfelelő.

⬤ Gyönyörűen megírt
⬤ felbecsülhetetlen értékű forrás memoárírók, autoetnográfusok és performansz-alkotók számára
⬤ jó példákat és információkat tartalmaz az etikáról
⬤ kifejezetten a szakmában dolgozók számára rendkívül lebilincselő.

⬤ Túlságosan speciális a képzőművészek számára
⬤ túlzott „fecsegést” tartalmaz, és jobb szerkesztésből profitálhatna
⬤ nem nyújt általános áttekintést az autoetnográfiáról
⬤ inkább az autoetnográfiával kapcsolatos negatívumokra összpontosít.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Remaking Memory: autoethnography, memoir and the ethics of Self

Könyv tartalma:

Amikor a kutatás annyira kapcsolódik a személyes érdeklődéshez, tapasztalathoz és ismertséghez, hogy az objektivitás mozgatható lakomává válik, a dokumentáció és a kitaláció közötti határvonal szinte láthatatlanná válik.

John Freeman azt kérdezi, mit jelent önmagunkat elhelyezni a kutatási eredményekben és a narratív jelentésekben, és mi történik, ha az ember továbbmegy, és a kutatássá válik. A befogadott igazságokat egy sor kemény kérdésnek vetve alá, az olvasót egy utazáson vehetjük részt, amely során az én-performansz, a traumatikus memoárok, a menynyei szavak csábítása, az érzelmi felidézés, az emlékezet szeszélyei, a kreatív nem-fikció, a kulturális kisajátítás, az igazságnak álcázott illúzió és az egyetemi kutatás összetett etikája között kalandozhatunk el.

A könyvben nemzetközi autoetnográfusok esettanulmányai futnak végig, a függelékek pedig felbecsülhetetlen értékű tanácsokkal szolgálnak az egyetemi kutatók és a témavezetők számára.