Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
The Universal Jew: Masculinity, Modernity, and the Zionist Moment
Az egyetemes zsidó a zsidó nemzet és a zsidó nemzeti szubjektum irodalmi képeit elemzi a cionizmus kialakulásának pillanatában. A XIX.
század végi szövegek - George Eliot Daniel Derondájától Theodor Herzl Altneuland című művén át az orosz héber és jiddis írók bildungsromane-jéig - eredeti olvasataival Mikhal Dekel bemutatja az irodalmi művek esztétikai és politikai funkcióját a korai cionista tudat kialakulásában. Több mint fél évszázaddal Izrael állam megalapítása és a cionista politikai mozgalom létrejötte előtt a cionizmus mint imaginárius fogalom jelenik meg az irodalmi szövegekben, amelyek megteremtik, megkönnyítik és naturalizálják a zsidó kisebbségből a zsidó többségű kultúrába való átmenetet. Az átmenet - érvel Dekel - elsősorban olyan férfi irodalmi karakterek és narrátorok kitalálásával történik, akik "példamutató" személyeket vagy "az embert általában" képviselik a kialakulóban lévő, még meg nem formálódott nemzeti közösség számára.
Az ilyen prototipikus karakterek a zsidó szimbólumát fajilag vagy vallásilag meghatározott kisebbségi szubjektumból "poszt-zsidó", partikuláris-univerzális és alapvetően liberális többségi szubjektummá alakítják át. Az egyetemes zsidó horizontálisan helyezi el a "cionista pillanatot", a huszadik századforduló különböző szellemi áramlataiba: a modernitásról szóló diskurzusba, a liberalizmus válságába, Nietzsche felvilágosodás-kritikájába, a pszichoanalízisbe, a korai feminizmusba és a szexuális identitások fin de sicle-i kikérdezésébe.
A könyv azt vizsgálja, hogy a zsidók milyen szimbolikus szerepeket kapnak ezekben a diskurzusokban, és nyomon követi, hogy a zsidó irodalmi polgárok hogyan formálódnak ezekből és ezekre reagálva. Az Egyetemes zsidó George Eliot Deronda karakterének megalkotásával és annak cionista körökben való fogadtatásával kezdődik, majd az Egyetemes zsidó a férfi polgárok önformálásával zárul a fin de sicle-i és az államalapítás utáni héber művekben, a tragédia esztétikáján keresztül.
Dekel olvasmányai során végig elemzi a polgárok e születő képének politikai jelentését, különösen a nemek szerinti elrendeződéseket tárja fel, amelyekből ezek a képek születnek.
