Az egység ritmusa: Egy jazz-zenész életútja a fekete-fehéren túl

Olvasói vélemények

Mike Longo „Az egység ritmusa” című könyve, amelyet feleségével közösen írt, egy szívhez szóló memoár, amely betekintést nyújt Longo jazz-zenész életébe és a legendás Dizzy Gillespie-vel való kapcsolatába. A könyv a faji harmónia, a személyes küzdelmek és a zene átalakító erejének témáit tárgyalja, miközben a jazzközösségen belül kialakult kapcsolatokat is ünnepli.

A memoár lebilincselő és jól megírt, Mike Longo személyiségét és humorát bemutató mű. Gazdag beszámolót nyújt a jazz-színtérről és a zenészekről, elkerülve a zenészéletrajzokban gyakran előforduló tipikus hátbatámadásokat. Olyan fontos társadalmi témákat emel ki, mint a faji politika és a zene embereket egyesítő ereje. Emellett a jazzrajongók és az alkalmi olvasók számára egyaránt hozzáférhető.

Néhány kritikus megjegyezte, hogy a memoár befejezetlennek tűnik, mivel hiányzik belőle Longo későbbi karrierjének részletes bemutatása. Vannak olyan esetek, ahol a nem jazz-olvasók számára több kontextust lehetett volna biztosítani, annak ellenére, hogy lábjegyzetek magyarázzák a kulcsfigurákat. Néhány olvasó úgy érezte, hogy a könyv mélyebben is elmélyedhetne a zenei küzdelmek bonyolultságában és Longo tanításainak tágabb értelemben vett következményeiben.

(27 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Rhythm of Unity: A Jazz Musician's Lifelong Journey Beyond Black and White

Könyv tartalma:

Függetlenül fajunktól, nemünktől, etnikai hovatartozásunktól, színünktől, vallásunktól vagy filozófiai meggyőződésünktől, a zene egyetemes kötelék, amely emberi lényekként összeköt bennünket. Minden hang egy bólintás a történelemre, minden dallam egy lépés az egymás iránti együttérzőbb megértés felé vezető úton.

Az 1950-es és 60-as évek jazz-zenéje olyan iparág volt, amely a polgárjogi korszak küzdelmeit tükrözte. És amikor egy fehér zenész belép a nagyszínpadokra, és "fekete hangzással" próbálja egységesíteni a társadalom kultúráját, az a kulturális árulás határán ingadozhat. Mike Longo professzionális jazz-zongorista, aki közel három évtizedet töltött Dizzy Gillespie zenekartársaként és barátjaként, négy évtizedet pedig James Moody szaxofonos "testvéreként" és munkatársaként, Tony Bennett, Ella Fitzgerald és a Johnny Carson vezette Tonight Show zenekarának ajánlatát visszautasítva, valamint több száz diákot tanított a zene ritmikai alapelveire, hetvenéves zenei pályafutását annak szentelte, hogy fülét a ritmusra állítsa, és az emberiség nagyobb egységét alakítsa.

Az egység ritmusa egy olyan világba kalauzol el, amely már nem "fekete-fehér", hanem ahol a zene tudományos ritmusai és spirituális igazságai mélyen gyökereznek, és a kulturális megosztottság ellen hatnak. A Mike halála előtt hátrahagyott történetekből és felesége, Dorothy éleslátó nézőpontjából összeállított könyv egy olyan ember története, aki minden nehézséggel szemben küzdött, hogy a zene mint az egység, az oktatás és a tudatosság kompromisszumok nélküli eszközeinek motorjává váljon.