Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv jól megalapozott áttekintést nyújt az 1930-as évek eleji kazah éhínségről, részletesen bemutatva a katasztrofális szovjet politikát, amely a nomád törzseket a letelepedett mezőgazdaságba próbálta kényszeríteni. Rávilágít egy nagyrészt figyelmen kívül hagyott tragédiára, kiemelve e politika okait, hátterét és emberi áldozatait.
Előnyök:A jól megírt és informatív könyv részletesen elemzi az éhínség okait, fontos hiányosságot pótol a szovjet történelem megértésében, és értékes beszámolót nyújt egy elfeledett tragédiáról. Kerüli a tudományos zsargont, hogy közérthető maradjon.
Hátrányok:Néhány olvasó kevésbé találta az írást magával ragadónak és érzelmileg kötődőnek. Kritika érte a személyes elbeszélések hiányát, valamint az érintett kazah emberek nézőpontjának és kulturális kontextusának kihagyását. Hiányoznak bizonyos elemzések is, például a gyarmatosítás hatása.
(9 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Hungry Steppe: Famine, Violence, and the Making of Soviet Kazakhstan
Könyv tartalma:
Az Éhes sztyeppék a sztálini rendszer egyik legszörnyűbb bűntettét, az 1930-33-as kazah éhínséget vizsgálja. Ebben az éhínségben több mint 1,5 millió ember pusztult el, Kazahsztán lakosságának egynegyede, és a válság egy kontinentális Európa méretű területet alakított át. Ennek az éhínségnek a története mégis többnyire rejtve maradt. Sarah Cameron állami és kommunista pártdokumentumokra, valamint orosz és kazah nyelvű szóbeli beszámolókra és visszaemlékezésekre támaszkodva tárja fel ezt a brutális történetet és annak a kazah társadalomra gyakorolt pusztító következményeit.
A kazah éhínség a legdurvább eszközökkel hozta létre a szovjet Kazahsztánt, egy stabil, világosan körülhatárolt területet, amely a szovjet gazdasági rendszer szerves részét képezte.
És egy új kazah nemzeti identitást kovácsolt. Ez az állam által irányított modernizációs projekt azonban egyenlőtlen volt. Cameron szerint végül sem Kazahsztán, sem maguk a kazahok nem integrálódtak a szovjet rendszerbe pontosan úgy, ahogyan azt Moszkva eredetileg remélte. Az éhínség tapasztalatai a szovjet korszak hátralévő részére megsebezték a köztársaságot, és alakították az 1991-ben független nemzetté válását.
Cameron a kazah éhínség történetét használja fel arra, hogy megdöntsön számos feltételezést az erőszakról, a modernizációról és a sztálini nemzetépítésről, kiemelve különösen az új kazah nemzeti identitás kialakulását, valamint azt, hogy a környezeti tényezők hogyan alakították a szovjet fejlődést. Az Éhes sztyeppék végül új és szokatlan megvilágításban mutatja be a szovjet rendszert és annak katasztrofális politikáját.
