Olvasói vélemények
Összegzés:A kazahsztáni éhínségről szóló könyvről szóló kritikák kiemelik a könyv jelentőségét abban, hogy rávilágít a szovjet politika által okozott, kevésbé ismert tragédiára. Sok kritikus dicséri az alapos kutatást és az események jól megírt áttekintését, míg néhányan csalódottságuknak adnak hangot az érzelmi mélység és a személyes elbeszélések hiánya miatt. Összességében a könyvet oktatási értéke miatt ismerik el, ugyanakkor kritikák is megfogalmazódnak a tragédia emberi aspektusának bemutatásával kapcsolatban.
Előnyök:Jól kutatott és átfogó áttekintést nyújt a kazahsztáni éhínségről. Világos írásmód, amely elkerüli a tudományos zsargont. Értékes történelmi betekintés egy gyakran figyelmen kívül hagyott tragédiába. Fontos hiányt pótol a szovjet történelem megértésében.
Hátrányok:Az érzelmi kötődés és az áldozatok személyes vallomásainak hiánya, ami érzékelhető unalmat eredményez. Egyes részek úgy olvashatók, mint egy tudományos értekezés, ami csökkentheti az elbeszélői elkötelezettséget. A borzalmas aspektusok, mint például a kannibalizmus, korlátozott tárgyalása, és az elszenvedők nézőpontjának elégtelen feltárása.
(9 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Hungry Steppe: Famine, Violence, and the Making of Soviet Kazakhstan
Könyv tartalma:
Az Éhes sztyeppék a sztálini rendszer egyik legszörnyűbb bűntettét, az 1930-33-as kazah éhínséget vizsgálja. Ebben az éhínségben több mint 1,5 millió ember pusztult el, Kazahsztán lakosságának egynegyede, és a válság egy kontinentális Európa méretű területet alakított át. Ennek az éhínségnek a története mégis többnyire rejtve maradt. Sarah Cameron állami és kommunista pártdokumentumokra, valamint orosz és kazah nyelvű szóbeli beszámolókra és visszaemlékezésekre támaszkodva tárja fel ezt a brutális történetet és annak a kazah társadalomra gyakorolt pusztító következményeit.
A kazah éhínség a legdurvább eszközökkel hozta létre a szovjet Kazahsztánt, egy stabil, világosan körülhatárolt területet, amely a szovjet gazdasági rendszer szerves részét képezte.
És egy új kazah nemzeti identitást kovácsolt. Ez az állam által irányított modernizációs projekt azonban egyenlőtlen volt. Cameron szerint végül sem Kazahsztán, sem maguk a kazahok nem integrálódtak a szovjet rendszerbe pontosan úgy, ahogyan azt Moszkva eredetileg remélte. Az éhínség tapasztalatai a szovjet korszak hátralévő részére megsebezték a köztársaságot, és alakították az 1991-ben független nemzetté válását.
Cameron a kazah éhínség történetét használja fel arra, hogy megdöntsön számos feltételezést az erőszakról, a modernizációról és a sztálini nemzetépítésről, kiemelve különösen az új kazah nemzeti identitás kialakulását, valamint azt, hogy a környezeti tényezők hogyan alakították a szovjet fejlődést. Az Éhes sztyeppék végül új és szokatlan megvilágításban mutatja be a szovjet rendszert és annak katasztrofális politikáját.
