Feminization of Famine - Expressions of the Inexpressible?
Az éhínség és a katasztrófák kortárs ábrázolásaiban a női képek dominálnak.
A The Feminization of Famine ezeket a reprezentációkat vizsgálja, különös tekintettel az 1840-es évek ír „nagy éhínsége” és az 1940-es évek bengáli éhínsége kapcsán született irodalomra. Kelleher megvilágítja a visszatérő motívumokat: az anya és a gyermek képek túlsúlyát, az éhező nők testének vizsgálatát, valamint a női alakra való támaszkodást az éhínség nagyrészt „kifejezhetetlen” valóságának kifejezésére.
A történelmi kritika megkérdőjelezi, hogy mi adja ezeknek a különösen nőies képeknek az affektív erejét, és elemzi az általuk kiváltott reakciókat, és feltűnő párhuzamokat tár fel a két „nagy” éhínség és a hasonló természeti katasztrófák és katasztrófák jelenlegi ábrázolásai között. Kelleher az elmúlt 150 évben az ír éhínségről írt regények és novellák kritikai olvasásával kezdi, William Carleton és Anthony Trollope regényeitől Liam O'Flaherty és John Banville írásaiig. Ezután áttér egy kevésbé ismert irodalmi műfaj - a nők által írt művek - feltárására.
Ezt az irodalmat más források gazdag választékával összefüggésben olvassuk, beleértve a szemtanúk beszámolóit, emlékiratokat, újságírói beszámolókat és az éhínség történetírását. A könyv a bengáli éhínségről szóló huszadik századi beszámolók olvasásával zárul, és feltárja, hogy a nemek szerinti reprezentációk milyen fontos szerepet játszottak az éhínségről alkotott elképzelések meghatározásában.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)