Az élet maga: Az élet természetének, eredetének és keletkezésének átfogó vizsgálata

Olvasói vélemények

A Robert Rosen által írt „Life Itself” kritikái kiemelik a biológia és a fizika közötti kapcsolat mélyreható feltárását, a tudományos paradigmák átértékelése mellett érvelve olyan fejlett matematikai kereteken keresztül, mint a kategóriaelmélet. Bár sok kritikus dicséri a könyv úttörő ötleteit és intellektuális mélységét, azt is megjegyzik, hogy a könyv olvasása kihívást jelent, és az erős matematikai háttérrel nem rendelkezők számára talán elérhetetlen.

⬤ Úttörő betekintés a jelenlegi tudományos paradigmák korlátaiba, különösen a biológia és a fizika vonatkozásában.
⬤ Mélységesen foglalkozik az olyan összetett fogalmakkal, mint az ok-okozati összefüggések, a komplexitás és a relációs biológia.
⬤ Az élet újfajta megértését ösztönzi szigorú matematikai kereteken keresztül.
⬤ Dicséret az írás világosságáért az anyag összetettsége ellenére.
⬤ Elismerik, hogy ez egy olyan korszakalkotó munka, amely nagy hatással lehet a jövő tudományos kutatásaira.

⬤ A könyv nehezen olvasható, gyakran olyan fejlett matematikai ismereteket igényel, amelyek elidegeníthetik az általános olvasókat.
⬤ Egyes kritikusok szerint az írásmód irritáló, a gyakori hivatkozások más művekre kihívássá teszik a könyv követését.
⬤ Kritika a szószátyársággal és a szükségtelenül bonyolult érvelésbe való belekeveredésre való hajlammal kapcsolatban.
⬤ Vegyes vélemények az érthetőségről, egyesek a szöveg egyes részeit érthetetlennek találták.
⬤ Korlátozott hozzáférhetőség a matematikai terminológia és fogalmak miatt.

(24 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Life Itself: A Comprehensive Inquiry Into the Nature, Origin, and Fabrication of Life

Könyv tartalma:

Miért élnek az élőlények? Elméleti biológusként Robert Rosen ezt tekintette a legalapvetőbb kérdésnek, amelyre a tudomány még soha nem adott kielégítő választ. Az erre a kérdésre adott válaszok lehetővé tennék az emberiség számára, hogy hatalmas ugrást tegyen a világunkban működő elvek megértésében.

Évszázadokon át úgy vélték, hogy a "Mi az élet? " a karteziánus metaforából (az organizmus mint gép) kell kiindulni. A klasszikus tudományos megközelítések, amelyek szintén nagymértékben a newtoni mechanikából kölcsönöznek, a "redukcionizmusnak" nevezett folyamaton alapulnak. A gondolkodásmód szerint jobban megismerhetünk egy bonyolult, bonyolult rendszert (például egy szervezetet), ha szétszedjük, tanulmányozzuk az alkotóelemeket, majd rekonstruáljuk a rendszert - ezáltal megértjük az egészet.

Rosen azonban azzal érvel, hogy a redukcionizmus nem működik a biológiában, és figyelmen kívül hagyja a szervezetek komplexitását. Az Élet önmagában című mű mérföldkőnek számít, és bemutatja azt a tudományos és intellektuális utat, amely arra késztette Rosent, hogy megkérdőjelezze a redukcionizmust, és új tudományos megközelítéseket dolgozzon ki az élet természetének megértéséhez. Végül Rosen választ javasol az eredeti kérdésre, hogy mi az élet ok-okozati alapja a szervezetekben. Azt állítja, hogy a mechanisztikus és redukcionista paradigmáról való lemondás nem jelenti a tudomány feladását. Ehelyett Rosen egy alternatív paradigmát kínál a tudomány számára, amely figyelembe veszi a természeti rendszerekben a szerveződések relációs hatásait, és a szervezett anyagra, nem pedig pusztán a részecskeanyagra épül.

Rosen munkájának középpontjában a "komplex rendszer" gondolata áll, amelyet úgy határoz meg, mint bármely olyan rendszert, amelyet nem lehet teljes mértékben megérteni a részeire való redukálással. Ebben az értelemben a komplexitás a szerveződésnek a rendszer egészére gyakorolt oksági hatására utal. Mivel az atom és az organizmus egyaránt megfelel ennek a leírásnak, Rosen azt állítja, hogy a komplex szerveződés nem csak a földi bioszférának, hanem magának az univerzumnak is általános jellemzője.