Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
The Water of Life: Russian Tales in Jungian Perspective
C. G.
Jung pszichológiája egyedülálló megértést nyújt a kötetben szereplő hét meséhez. A benne szereplő archetipikus képek sokrétűek. A mitológia szemszögéből sárkányokként, démonokként és boszorkányokként láthatjuk őket, megtaláljuk őket tűzfolyókban, a tenger fenekén lévő királyságokban, beszélő állatokban és végtelen, az emberi tapasztalatot meghazudtoló átalakulásokban.
Ugyanezek a képek a mindennapi élet helyzeteit tükrözik: a szerelem örömeit, a sikereket a törekvésekben, de az elhagyatottságot, az utódok utáni vágyakozást, a védett lét elvesztését, valamint a sok leküzdhetetlen feladatot, amelyekkel az életben szembesülünk. Jungnak a pszichével kapcsolatos meglátásai közül azonban a legjelentősebb az a felismerés, hogy minden ilyen élmény egy belső valóságon nyugszik, amelyet szimbolikusan kell megérteni.
Ez az a pont, ahol a mesék archetipikus jellege a leglényegesebb, mert ez megmagyarázza, hogy minden korban és minden társadalmi rétegben miért bűvölték el az embereket, akik - gyakran különösebb formális műveltség nélkül - egy nehéz nap végén összegyűltek a tűz körül, és a lángokba nézve követték a mesemondó szavaiból fakadó képeket. Ma már sokan elvesztették az ilyen élményekre való képességüket.
A gyerekek még mindig felnőttek, akiket gyakran elvonják a külső élet követelményei. Pedig a mesék olyan alapvető élettapasztalatokról mesélnek újra, amelyek időtlenek.
