Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
The Water of Life: Russian Tales in Jungian Perspective
C. G. Jung pszichológiája egyedülálló megértést nyújt a kötetben szereplő hét meséhez. A benne szereplő archetipikus képek sokrétűek. A mitológia szemszögéből sárkányokként, démonokként és boszorkányokként láthatjuk őket.
Megtaláljuk őket tűzfolyókban, a tenger fenekén lévő királyságokban, beszélő állatokban és végtelen, az emberi tapasztalatot meghazudtoló átalakulásokban. Ugyanezek a képek tükrözik a mindennapi élet helyzeteit: a szerelem örömeit, a sikereket az ember törekvéseiben.
De az elhagyatottságot, az utódok utáni vágyakozást, a védett egzisztencia elvesztését, valamint a sok leküzdhetetlen feladatot is, amelyekkel az életben szembesülünk.
De Jungnak a pszichével kapcsolatos meglátásai közül a legjelentősebb az a felismerés, hogy minden ilyen élmény egy belső valóságon nyugszik, amelyet szimbolikusan kell megérteni. Ez az a pont, ahol a tündérmesék archetipikus jellege a leglényegesebb, mert ez magyarázza meg, hogy az embereket minden korban és minden társadalmi rétegben miért nyűgözik le a mesék.
Az emberek, gyakran különösebb formális műveltség nélkül, egy nehéz nap végén a tűz köré gyűltek, és a lángokba nézve követték a mesemondó szavaiból fakadó képeket. Ma már sokan elvesztették az ilyen élményekre való képességüket. A gyerekek még mindig képesek rá.
A felnőtteket gyakran elvonják a külső élet követelményei. Pedig a mesék olyan alapvető élettapasztalatokról szólnak, amelyek időtlenek.
