The President on Capitol Hill: A Theory of Institutional Influence
Befolyásolhatják-e az elnökök, hogy a kongresszus elfogadja-e a programjukat? Az elnök-kongresszusi kapcsolatokról szóló legtöbb kutatás azt sugallja, hogy az elnököknek kevés, vagy egyáltalán nincs befolyásuk a Kongresszusra. Ehelyett a strukturális tényezők, mint például a pártok ellenőrzése, nagymértékben meghatározzák az elnök jogalkotási programjának sorsát. In.
The President on Capitol Hill című könyvében Jeffrey E. Cohen megkérdőjelezi ezt a hagyományos nézetet, azt állítva, hogy a meglévő kutatások alábecsülték az elnöknek a Kongresszus befolyásolására gyakorolt hatalmát, és új elméletet dolgoz ki az elnöki befolyásról.
Cohen bemutatja, hogy az elnök azáltal, hogy állást foglal, egy kérdést nem elnöki kérdésből elnöki kérdéssé változtat, ami arra készteti a kongresszus tagjait, hogy figyelembe vegyék az elnök nézeteit, amikor arról döntenek, hogyan szavazzanak. Az elnöki állásfoglalás a név szerinti szavazást általában befolyásoló tényezőket - mint például a párt, a közvélemény és a politika típusa - olyan erőforrásokká alakítja át, amelyeket az elnökök a szavazás befolyásolására felhasználhatnak. Cohen az 1877 és 2012 közötti összes képviselőházi név szerinti szavazás vizsgálatával azt találta, hogy az elnököknek nemcsak nagyobb befolyásuk van, mint korábban gondolták, hanem befolyásuk révén a közpolitika tartalmát is befolyásolhatják. Az elnök a Capitol Hillen új perspektívát kínál az elnök-kongresszusi kapcsolatokról, megmutatva, hogy az elnökök nem egyszerűen a nagyobb politikai erők foglyai, hanem inkább a jogalkotási folyamat fontos szereplői.
