The Presidency in the Era of 24-Hour News
Az elnökség a 24 órás hírek korában azt vizsgálja, hogy a televíziózás aranykora óta - amikor három nagy csatorna szinte monopóliummal rendelkezett az Egyesült Államokban látott hírek terén - a hírmédiában bekövetkezett változások hogyan változtatták meg az elnökök kommunikációját a nyilvánossággal és a népszerű támogatás megszerzését. Hogyan sikerült Bill Clintonnak megőriznie magas népszerűségi mutatóit a Monica Lewinsky-botrány idején? Az iraki háború miért okozta George Bush elnöksége legalacsonyabb népszerűségi mutatóit? Jeffrey Cohen feltárja, hogy a kormányzati szabályozás csökkenése, valamint az internetes és kábeles hírcsatornák növekedése hogyan tette versenyképesebbé a hírszervezeteket, ami azt eredményezte, hogy a hagyományos hírmédia egyre kevesebbet foglalkozik az elnökkel, és egyre negatívabb hangnemet üt meg az esetlegesen megjelenő hírekben.
Nyomon követi a hírekbe vetett közbizalom csökkenését, és bemutatja, hogy az emberek kevesebb figyelmet fordítanak a hírekre, mint korábban. Cohen azzal érvel, hogy ennek következtében a hírmédia befolyása a közvéleményre jelentősen csökkent, és ezzel együtt az elnök azon képessége is, hogy a hírmédián keresztül befolyásolja a közvéleményt. Ez az elnöki vezetési stílusban is jelentős változásokat idézett elő.
Az elnökök kevésbé vonják be a nyilvánosságot a széles körű támogatás mozgósítása érdekében, hanem egyre inkább olyan speciális érdekcsoportokat támogatnak, amelyek gyakran már eleve a Fehér Ház programját támogatják. Ez a könyv messzemenő következményekkel jár az elnöki kormányzás és az amerikai demokrácia jövőjére nézve az új média korában.
