Az első fáraók: Életük és utóéletük

Olvasói vélemények

Ez a könyv az ókori Egyiptom első három dinasztiájáról kíván áttekintést nyújtani, vizuális elemeket és némi történelmi kontextust kínálva, de kritikával kell szembenéznie, mivel túlságosan technikai jellegű, nem elég mély, és gyártási problémái vannak.

A könyv jól illusztrált, és értékes információkat mutat be, jelentős bibliográfiával. Több kritikus értékeli Dodson írói stílusát, és könnyebben olvashatónak találja, mint más tudományos műveket. A könyv megfelelő bevezetést nyújt a témába, és segít az olvasóknak megérteni az egyiptomi civilizáció kezdeteit.

A kritikák középpontjában az áll, hogy a könyv túlságosan technikai és száraz a laikus olvasók számára, és túl sok a zárójeles részlet, ami akadályozza az olvashatóságot. Egyesek szerint a tartalom szűkös, különösen a mélyreható történelmi feltárás hiánya miatt, és megemlítik a szerkesztési hibákat és a gyártási minőséggel kapcsolatos problémákat, amelyek rontják az általános élményt.

(9 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The First Pharaohs: Their Lives and Afterlives

Könyv tartalma:

Gazdagon illusztrált beszámoló az ókori egyiptomi civilizáció első három dinasztiájának uralkodóiról, a neves egyiptológus, Aidan Dodson tollából

Az Egyiptom i. e. 3100 körül bekövetkezett egyesülését követő öt évszázad - az első három dinasztia - döntő jelentőségű volt az egyiptomi állam fejlődésében. Ez idő alatt került a helyére a három évezredig tartó civilizáció minden kulcsfontosságú eleme, amelynek középpontjában maga a félisteni király állt. Az első fáraók: Életük és utóéletük" című könyv azt vizsgálja, hogy mit tudunk arról a kéttucatnyi királyról (és egy uralkodó-királynőről), akik ebben a formáló korszakban Egyiptomot uralták, az uralkodásuk eseményeire vonatkozó gyér bizonyítékoktól kezdve a fennmaradt emlékeikig. Azt is megvizsgálja, hogyan emlékeztek rájuk utódaik alatt, amikor a legkorábbi királyok némelyikének nevét állítólagosan ősi eszmékhez és eseményekhez kapcsolták, és azt is, hogyan vált néhány emlékművük turisztikai látványossággá, vagy akár teljesen át is alakították őket.

Aidan Dodson elmeséli, hogy a modern tudományosság két évszázada hogyan tette lehetővé, hogy ezek az uralkodók olyannyira feledésbe merüljenek, hogy egyes régészek már a puszta létezésüket is kétségbe vonták az ókori krónikások művein kívül. Aztán a tizenkilencedik század végén egy évtizeden belül a régészeti felfedezések egy egész sor sírkamrát és egyéb emlékművet tártak fel, amelyek nemcsak ezen uralkodók létezését igazolták, hanem a történelem hajnalán az egyiptomi kézművesek készségeit is bemutatták.