Értékelés:
A könyv lenyűgözően vizsgálja a különböző stimulánsok fogyasztását Perzsiában 1500 és 1900 között, a történelmi tényeket kulturális ismeretekkel és módszertani szigorral ötvözve. A könyv jól megírt és közérthető, és egyaránt szól az alkalmi olvasóknak és a tudományos érdeklődésűeknek.
Előnyök:⬤ Lenyűgöző tartalom a perzsa történelem és a kábítószerek története iránt érdeklődők számára
⬤ jól megírt és szórakoztató
⬤ erős módszertani megközelítés
⬤ betekintést nyújt a társadalomtörténetbe és a globalizációba
⬤ jó bevezetés a témába.
Néhány olvasó megkérdőjelezi a könyvben szereplő bizonyos állítások megalapozottságát, különösen az irániaknak tulajdonított szélsőséges viselkedésekkel kapcsolatban; az alkalmi olvasók számára túlságosan tudományosnak tűnhet.
(5 olvasói vélemény alapján)
The Pursuit of Pleasure: Drugs and Stimulants in Iranian History, 1500-1900
Az ókortól napjainkig az iráni társadalmi, politikai és gazdasági életet drámai módon befolyásolták a pszichoaktív szerek. Ez a könyv azokat az élénkítőszereket vizsgálja, amelyek - ahogyan a XVII. századi Irán egyik régi lakója, Rapha l du Mans fogalmazott - damággal látták el az irániakat, "rúgást" adtak nekik, jó hangulatba hozták őket. Történelmi pályájuk és a kora újkori iráni társadalomban (1500-1900) játszott szerepük nyomon követésével Rudi Matthee jelentős lépést tesz a kábítószereknek és stimulánsoknak a modern Nyugat formálásában játszott szerepéről szóló kortárs viták kiterjesztésében.
Az egyszerre panorámaszerű és részletgazdag The Pursuit of Pleasure egyszerre vizsgálja több szempontból mind az ókor óta ismert bódítószereket - a bort és az ópiátokat -, mind a később bevezetett stimulánsokat - a dohányt, a kávét és a teát. Összehozza a termelést, a kereskedelmet és a fogyasztást, hogy feltárja az e fogyasztási cikkek elterjedése és népszerűsége mögött álló erőket, megmutatva, hogy az irániak hogyan igazították ezeket saját igényeikhez és ízlésükhöz, és hogyan építették be mindennapi életükbe.
Matthee a pszichoaktív anyagokat az iráni történelem egy sor tágabb kérdésének portáljaként használja - leginkább a vallási és a világi vezetés közötti feszültséget. A valósággal szembesülve az iráni síita ulámák szemet hunytak a kábítószer-használat felett, amíg az zárt térben maradt, és nem fenyegette a társadalmi rendet. A jelenlegi iszlám köztársaság megalkuvást nem tűrő külseje alatt még ma is látható ez a rugalmasság.
