Az ember és a természeti világ: Változó attitűdök Angliában 1500-1800

Olvasói vélemények

Keith Thomas „Az ember és a természeti világ” című könyve az ember és a természet kapcsolatának alakulását vizsgálja Angliában 1500 és 1800 között. Aprólékos elemzést nyújt a növényekkel és állatokkal szembeni változó hozzáállásról, bemutatva a kizsákmányolásról a természetvédelemre való áttérést ebben az időszakban. A könyvet dicsérik mélyreható tudományossága, éleslátó megfigyelései és magával ragadó elbeszélő stílusa miatt, így a környezettörténet iránt érdeklődők számára ajánlott olvasmány.

A jól megírt és közérthető könyv gazdag történelmi elemzést kínál, amelyet széleskörű kutatás támaszt alá, lenyűgöző ismeretanyagról tanúskodva. Az olvasók nagyra értékelik a lebilincselő elbeszélést, a kulturális fejlődésre vonatkozó éleslátó gondolatokat, valamint azt, ahogyan a könyv a kortárs környezetvédelmi kérdésekről való elmélkedésre hív. Sokan találták a könyvet ösztönzőnek, informatívnak és többszöri olvasásra érdemesnek.

Néhány olvasó megjegyezte, hogy egyes kiadásokban a nyomtatott betűk mérete kicsi, ami egyesek számára nehezen olvasható. Emellett néhány recenzens megemlítette, hogy megkérdőjelezte Thomas néhány következtetését. Mások úgy érezték, hogy bár a könyv lebilincselő, az elemzés a terjedelmes idézetek és történelmi hivatkozások miatt időnként sűrűnek vagy nyomasztónak tűnhet.

(19 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Man and the Natural World: Changing Attitudes in England 1500-1800

Könyv tartalma:

Az ember az idők során mindig is küzdött a természetben elfoglalt helyével. E küzdelem egyik legnagyobb vitapontja az az elképzelés, hogy az ember a Földet sajátos igényei szerint műveli. Hiszen hogyan is fejlődött volna a civilizáció, ha nem az erdők kiirtásával, a talaj megművelésével és a vadregényes táj emberi településsé alakításával? De mi a helyzet a kiaknázatlan természet gyógyító erejével, az emberi civilizáció fennmaradásában betöltött hosszú távú jelentőségével és a vad táj eredendő szépségével? Ezeket a kérdéseket egyetlen korban sem feszegették olyan élesen és olyan nagy következményekkel, mint Angliában a tizenhatodik és a tizennyolcadik század vége között. "1500 és 1800 között változások egész sora következett be abban, ahogyan a férfiak és nők minden társadalmi szinten érzékelték és osztályozták az őket körülvevő természeti világot" - magyarázza Keith Thomas. "Új érzékenység alakult ki az állatok, a növények és a táj iránt. Az ember kapcsolata.

Más fajokhoz újradefiniálódott; és élesen megkérdőjeleződött a joga, hogy ezeket a fajokat a saját hasznára használja ki.".".

Az ember és a természeti világ célja nem csupán a környezetvédelem és az állatok jogainak védelme iránti jelenlegi érdeklődés magyarázata, hanem egy korábbi szellemi világ rekonstruálása is. Thomas arra törekszik, hogy feltárja azokat a feltételezéseket, amelyek a kora újkori Anglia lakóinak azon állatokkal, madarakkal, növényzettel és fizikai tájjal kapcsolatos észlelései, érvelései és érzései mögött húzódtak meg, amelyek között az életüket töltötték, gyakran olyan közeli körülmények között, amelyeket ma már nehezen tudunk értékelni. Ez volt az az időszak, amikor az embernek a természeti világ feletti uralmáról alkotott meggyőződés átadta helyét a környezet iránti újfajta aggodalomnak és a más fajokkal való rokonság érzésének. Thomas például itt szemlélteti az erdőkhöz való hozzáállás változását. John Morton 1712-ben megjegyezte: "Egy civilizált lakosokkal teli országban" a fát nem lehetett "hagyni, hogy nőjön. Helyet kell adnia a mezőknek és legelőknek, amelyek közvetlenebbül hasznosak és fontosabbak az élet szempontjából". Nem sokkal később, 1763-ban Edwin Lascelles.

Kiejtve a "Egy ország szépsége főként az erdőben rejlik". Az emberek állatokhoz való viszonya is drámai változáson ment keresztül, amit a háziállattartás iránti növekvő megszállottságuk is mutat. Az állatok emberi nevének használata, az a tény, hogy a háziállatokat ritkán ették, bár nem gasztronómiai okokból, valamint az, hogy a háziállatokat szerepeltették a családi portrékon, és gyakran jobban etették őket, mint a szolgákat, mind-mind azt mutatta, hogy az embernek az emberi egyediséggel kapcsolatos álláspontja jelentősen megváltozott.

Az ebben a lenyűgöző műben felvetett kérdések ma még inkább aktuálisak, mint alig tíz évvel ezelőtt. A környezet megóvása, az esőerdők megmentése és a fajok kihalásának megakadályozása meglehetősen új keletű aggodalmaknak tűnhet, azonban az Ember és a természet világa feltárja, hogy ezek az eszmék már régen gyökeret vertek. Ezek a témák nemcsak a környezetvédelmi aktivistáknak, hanem a történészeknek is sokat kínálnak, hiszen lehetetlen szétválasztani, hogy mit gondoltak a múlt emberei a növényekről és az állatokról, és mit gondoltak önmagukról.