Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv sűrű és tudományos elemzést nyújt a modern projektről és annak az emberiségre gyakorolt hatásairól, szembeállítva a különböző vallásokat és feltárva az egzisztenciális kérdéseket. Mélységéért és átgondolt megfigyeléseiért nagyra értékelik, de kritizálják bonyolultsága és szószátyársága miatt.
Előnyök:⬤ A modern projekt kudarcainak briliáns elemzése.
⬤ Mély filozófiai és egzisztenciális kérdésekkel foglalkozik.
⬤ Kiváló tudományosság, számos hivatkozással és lábjegyzettel.
⬤ Egyedülálló perspektívát nyújt a vallás és a modern gondolkodás összekapcsolásával.
Hátrányok:⬤ Rendkívül terjedelmes és sűrű, ami kihívást jelent az olvasás során.
⬤ A szöveg több mint egyharmadát lábjegyzetek teszik ki, ami egyes olvasók számára túlterhelő lehet.
⬤ Összetettnek tekinthető, és inkább a haladó olvasóknak, mint a kezdőknek való.
⬤ Az írói stílus túlságosan intellektuálisnak tűnhet.
(3 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Kingdom of Man: Genesis and Failure of the Modern Project
Könyv tartalma:
Az emberiséget teremtették, vagy az emberek teremtik magukat? A nyugati antropológia filozófiai fejlődéséről szóló R mi Brague-trilógia utolsó kötetének, a Le R gne de l'homme-nak e várva várt angol fordításában Brague azt állítja, hogy a felvilágosodás hajnalával a nyugati társadalmak elvetették a múlt transzcendenciáját, és helyette a kora újkori jelen és a jövő által elősegített fejlődés felé tekintettek. Ahogy a tudományos fejlődés a kozmoszt a szó szoros értelmében vett misztériumtól megfosztotta, az emberiség egyre inkább leértékelte a lét teozófiai misztériumát a saját létezéssel kapcsolatos mindentudás javára. Brague a természeti rend intellektuális eltűnését meséli el, amelynek helyébe egy egyetemes káosz lépett, amelyre csak az emberiség képes rendet tenni.
Ennek az új uralomnak az eszközeiként említi a nemzetállam, a kapitalizmussá váló gazdasági evolúció és a technológia eleven történetét, amelyet az emberek önként, saját céljaik érdekében vesznek fel, ahelyett, hogy az istenségtől isteni céllal fogadnák el.
Brague erőpróbája azzal az ókori és középkori bizalommal kezdődik, hogy az ember a természet vagy Isten felsőbbrendű teremtménye, amit a Teremtőnek az emberekre vonatkozó bibliai kívánsága testesít meg, hogy a föld felett a földet gondnokságot gyakoroljanak. A felvilágosodást átmeneti időszaknak tekinti, amely adottnak tekinti, hogy az emberiségnek a világ ura kell, hogy legyen, de elutasítja, hogy ezt a kötelességet egy istenség írja elő. A felvilágosodás előtt egyértelmű volt, hogy ki a teremtő, és hogy a teremtő kiket ural. A modernitás előretörésével és a Teremtő száműzésével ki volt az, akit uralni kellett? Ma, állítja Brague, "humanizmusunk... inkább antiantihumanizmus, mint az emberi jóság közvetlen megerősítése". Egy kijózanító kérdéssel zárja: van-e még az emberiségnek akarata a túlélésre az intellektuális önpusztítás korában? Az ember országa minden, az eszmetörténet iránt érdeklődő olvasónak tetszeni fog, de különösen fontos lesz a politikai filozófusok, a történelmi antropológusok és a teológusok számára.
