Az emlékek könyve

Olvasói vélemények

Peter Nadas „Az emlékek könyve” című művének kritikáiban mélységes csodálat és kritika keveredik. Sok olvasó Prousthoz és Musilhoz hasonlítható monumentális műként ünnepli, dicsérve a szerelem, a szexualitás és a történelmi kontextus bonyolult feltárását a 20. század közepi Magyarországon. Gazdag költői nyelvezete és érzelmi mélysége visszhangra talál azok körében, akik hajlandóak eligazodni a bonyolult elbeszélői stílusban és szerkezetben. Mások azonban nehéznek, bonyolultnak és időnként túlzottan elkalandozónak és sűrűnek találják, ami megosztó fogadtatáshoz vezet, amely ingadozik a kifizetődő és a frusztráló élmény között.

⬤ A szerelem, a szexualitás és a történelmi kontextus mélyreható feltárása.
⬤ Gazdag, költői próza és élénk leírások.
⬤ Az olyan irodalmi mesterekkel való összehasonlítások, mint Proust és Musil, kiemelik a magas irodalmi minőséget.
⬤ Mély érzelmi hatás, sok olvasó erős kötődést érez az elbeszéléshez.
⬤ Figyelemre méltó pszichológiai és politikai betekintés a 20. századi Magyarországba.

⬤ Összetett és kihívást jelentő próza, amelyet gyakran nehéz követni.
⬤ Néhány olvasó úgy érzi, hogy a mű nem felel meg a Prousthoz fűzött álmoknak és a Prousthoz való hasonlításoknak.
⬤ A túlságosan bonyolult kitérők elvonatkoztathatnak az elbeszélés lendületétől.
⬤ A nem lineáris történetmesélés hasonló elbeszélőkkel összezavarhatja az olvasót.
⬤ Hosszú és időnként fárasztó, jelentős olvasói befektetést igényel.

(17 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

A Book of Memories

Könyv tartalma:

P ter N das Emlékek könyve, amely először 1986-ban jelent meg Magyarországon, a cenzorokkal folytatott ötéves küzdelem után, modern klasszikus, többrétegű elbeszélés, amely három párhuzamos történetet mesél el szerelemről és árulásról. Az első a hetvenes évek Kelet-Berlinjében játszódik, és egy meg nem nevezett magyar írót mutat be, aki szerelmi háromszögbe keveredik egy fiatal német és egy híres öregedő színésznővel.

A második, amelyet az író írt, egy XIX. század végi német esztéta története, akinek élményei az ő saját élményeit tükrözik.

A harmadik hang pedig az író gyermekkori barátjának hangja, aki a maga nem várt tartását hozza a történetbe. A kritikusok Prousthoz, Mannhoz és Joyce-hoz hasonlítják ezt az érzéki erőpróbát, amely kétségtelenül mestermű ( The New Republic).