Az én bemutatása a mindennapi életben

Olvasói vélemények

A könyvről pozitív és kritikai kritikák egyaránt megjelentek, kiemelve annak jelentőségét a társadalmi interakciók megértésében az előadás és a színészi tevékenység szemszögéből. Az olvasók nagyra értékelik Goffman egyedülálló szociológiai perspektíváját, valamint a benyomáskezeléssel és az önprezentációval kapcsolatos fogalmakat. Egybehangzó kritikák hangzottak el azonban a könyv sűrű írásmódjával és összetettségével kapcsolatban, ami kihívást jelent egyes olvasók számára, különösen azok számára, akik nem rendelkeznek szociológiai háttérrel.

⬤ Értékes betekintést nyújt a társas viselkedés és interakció világába.
⬤ Egyedülálló „dramaturgiai” perspektívát mutat be, amely sok olvasó számára rezonál.
⬤ Példákban és illusztrációkban gazdag, amelyek segítenek a fogalmak tisztázásában.
⬤ A szociológia klasszikusának számít, így a hallgatók és a rajongók számára is kötelező olvasmány.
⬤ Magával ragadó írói stílusa a komplexitás ellenére is fenntartja az olvasók érdeklődését.
⬤ A modern társadalmi dinamika és kommunikáció szempontjából releváns.

⬤ A sűrű és összetett nyelvezet megnehezítheti az olvasást, különösen a laikusok számára.
⬤ Néhány példa elavult, és hiányzik belőlük a mai kor aktualitása.
⬤ Kritikus nézetek a teljesítmény-metafora szükségességéről a társadalmi interakciók megértésében.
⬤ A könyv minőségével kapcsolatos alkalmi problémák, például egyes kiadásokban az elmosódott szavak.

(149 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Presentation of Self in Everyday Life

Könyv tartalma:

A huszadik század egyik meghatározó műve, amely leleplezően elemzi, hogyan mutatjuk be magunkat másoknak „Az én, mint előadott karakter, nem szerves dolog...

hanem drámai hatás.” Hogyan kommunikáljuk másoknak, hogy kik vagyunk? A huszadik század egyik legbefolyásosabb szociológusának ez a mérföldkőnek számító műve azt állítja, hogy viselkedésünket a társadalmi helyzetekben az határozza meg, hogyan szeretnénk, ha érzékelnének bennünket - ami megdöbbentően hasonlít a színházi előadások színészeinek megjelenítéséhez. A házaktól és ruháinktól kezdve, amelyeket „rögzített kellékként” használunk, egészen a magány „színpadának” hátsó részéig, ahol személyiségünket próbáljuk és lazítjuk, Goffman feltárja, hogy az emberi jellem nem rögzített, hanem képlékeny és tudatosan fenntartott.

„Soha nem kevésbé briliáns” New Statesman.