Az idő, a halál és a nőiesség: Levinas Heideggerrel

Eredeti címe:

Time, Death, and the Feminine: Levinas with Heidegger

Könyv tartalma:

Levinasnak az időbeliség heideggeri felfogásának kritikáját vizsgálva ez a könyv megmutatja, hogy a nőiség fogalma hogyan teszi lehetővé és egyben tiltja Levinas gondolkodásának legtermékenyebb területét.

Heidegger szerint az idő hagyományos felfogása, amely Arisztotelésztől Bergsonig terjed, inkoherens, mert azon alapul, hogy képtelen együtt gondolni két feltevést: azt, hogy a jelen az idő legvalódibb aspektusa, és hogy az idő tudományos modellje végtelen, folyamatos, és többé-kevésbé azonos most-pontok sorozatából áll. Heidegger számára ez az ellentmondás, amely a jelent privilegizálja, és az időt folyamatosnak gondolja, a Létezéssel kapcsolatos zavarodottságból fakad. Azt sugallja, hogy nem a jelen, hanem a jövő az időbeliség ősi eksztázisa. Heidegger számára a halál nyújt eligazítást autentikus időbeli megértésünkhöz.

Levinas egyetért Heideggerrel abban, hogy a halandóság sokkal jelentősebb, mint azt az idő korábbi filozófusai elismerték, de Levinas számára nem az én halálom, hanem a másik halála határozza meg az idő megértését. Kritikával illeti Heidegger azon tendenciáját, hogy az időbeliség eksztázisai (múlt, jelen és jövő) egymásba omlanak, és igyekszik eltávolodni az idő szerinte totalizáló szemléletétől. Levinas rehabilitálni akarja a pillanat, vagyis a jelen egyedi jellegét anélkül, hogy belső dinamikáját feláldozná a jövő előrehaladásának, és anélkül, hogy elhanyagolná a múlt terheit, amelyeket a történelem ránk ró.

A szerző azt sugallja, hogy bár Levinas szubjektivitás-felfogása korrigálja Heidegger filozófiájának néhány problémáját, például azt, hogy nem foglalkozik megfelelően az etikával, Levinas új buktatókat hoz létre, nevezetesen azt a korlátozó szerepet, amelyet a nőiségnek tulajdonít. Levinas számára a nőies úgy működik, mint ami elősegíti, de ki van zárva abból az etikai viszonyból, amelyet a filozófia csúcsának tekint. A szerző megmutatja, hogy a nőiség stratégiai szerepet játszik Levinas filozófiájában, de nem gondolta végig, és azt sugallja, hogy az, hogy nem sikerült szilárdan elhelyeznie a nőiséget a gondolkodásában, strukturálisan összhangban van a politika és az etika fogalmi szétválasztásával.