Az idő politikája: Modernitás és avantgárd

Olvasói vélemények

A könyv az idő egzisztenciális és fenomenológiai szemlélete közötti filozófiai kapcsolatokat vizsgálja, különösen a huszadik század olyan kulcsfontosságú gondolkodóinak szemüvegén keresztül, mint Heidegger és Benjamin, miközben kitér ezek politikai következményeire is.

A szerző hatékonyan világít rá a befolyásos filozófusok politikai vonatkozásaira, és értékes elemzést nyújt, elkötelezettséget mutatva az összetett gondolatok mélyreható feltárása iránt.

A próza nagyon sűrű és nyomasztó lehet, ami egyesek számára kihívást jelentő olvasmányt jelent.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Politics of Time: Modernity and Avant-Garde

Könyv tartalma:

Ha Arisztotelész az időt a változáson keresztül próbálta megérteni, nem lehetne-e megfordítani az eljárást, és a változást az időn keresztül próbálni megérteni? Ha ezt megtesszük, érvel Peter Osborne, hamarosan világossá válik, hogy az olyan fogalmak, mint az avantgárd, a modern, a posztmodern és a hagyomány - amelyeket általában csak empirikusan elkülönülő időszakok, mozgalmak vagy stílusok piacaként kezelünk - a legjobban a történelmi totalizáció kategóriáiként értelmezhetők.

Pontosabban, állítja Osborne, ezek az eszmék a történelem különböző „temporalizációit” foglalják magukban, és egymásnak ellentmondó időpolitikákat eredményeznek. Könyve a modernitás főbb aspektusainak vizsgálatával kezdődik, és a történelemfilozófia huszadik századi fő álláspontjaival való kritikai foglalkozások sorozatán keresztül fejlődik tovább.

A mindennapi élet időbeliségébe való avantgárd beavatkozás lenyűgöző történetével zárja, amelyet a szürrealizmus, a szituacionisták és Henri Lefebvre munkássága jelentett.