Az igazi nagykövetek: Dave és Iola Brubeck és Louis Armstrong kihívás a szegregáció ellen

Olvasói vélemények

A könyv részletesen és lebilincselően mutatja be Dave és Iola Brubeck hozzájárulását a jazzhez és a társadalmi igazságossághoz, különös tekintettel a „The Real Ambassadors” (A valódi nagykövetek) nevű zenekarral folytatott erőfeszítéseikre. A könyv feltárja útjukat, a kihívásokat, amelyekkel szembe kellett nézniük, és a hidegháború korszakában a zenei befogadás előmozdításában játszott jelentős szerepüket.

⬤ Jól kutatott és jól megírt
⬤ lebilincselő és részletes betekintést nyújt a Brubecks életébe és zenéjébe
⬤ kiemeli a társadalmi igazságosság fontosságát
⬤ gazdag történelmi kontextust és személyes történeteket tartalmaz
⬤ a „The Real Ambassadors” és annak jelentőségének kulisszái mögötti részleteit ismerteti.

Egyes olvasók számára a részletek mélysége nyomasztó lehet; nem egy gyors olvasmány, és az alkalmi olvasóktól több türelmet igényelhet.

(6 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Real Ambassadors: Dave and Iola Brubeck and Louis Armstrong Challenge Segregation

Könyv tartalma:

Keith Hatschek három elszánt művész történetét meséli el: Louis Armstrong, Dave Brubeck és Iola Brubeck, valamint a szegregáció elleni kiállásukról, amelyet a The Real Ambassadors című jazzmusical megírásával és előadásával vívtak ki. A Brubeckék által 1956-ban először kitalált musical 1962-es bemutatójáig tartó színpadi útja a polgárjogi mozgalom hátterében rendkívüli fordulatokat mutat be. A lebilincselő történet során a Broadway impresszárióitól a bandákhoz kötődő menedzserekig számos színes karakter bukkan fel.

A hidegháború idején az amerikai külügyminisztérium a legnagyobb amerikai zenészeket hívta meg jazz-nagykövetnek, hogy a világot járva az úgynevezett "szabad társadalom" trombitálásával járják a világot. A külföldön hírességként tisztelt jazz-nagykövetek, akik túlnyomó többségükben afroamerikaiak voltak, hazatérve faji megkülönböztetést és elhalasztott álmokat tapasztaltak. Brubeckék ezt a kettős mércét használták fel a musical központi üzeneteként, humorral és pátosszal osztották meg az amerikai értékekkel kapcsolatos nézőpontokat.

1962. szeptember 23-án a The Real Ambassadors lenyűgöző debütálása a Monterey Jazz Festival teltházas arénáját nevetésre, örömre és könnyekre késztette. Bár a kritikusok egyöntetűen üdvözölték az előadást, az sajnos lábjegyzet lett a szereplők életrajzában. A sztárszereposztás újbóli összeállításának hatalmas költségei lehetetlenné tették az alkotás színpadra állítását és turnéját. A The Real Ambassadors (Az igazi nagykövetek) azonban: Dave and Iola Brubeck and Louis Armstrong Challenge Segregation (Dave és Iola Brubeck és Louis Armstrong kihívás a szegregációval szemben) című kötet lezárja ezt a jazztörténetet azzal, hogy részletezi, hogyan sikerült a műsort 2014-ben a Jazz at Lincoln Centerben diadalmasan újjáéleszteni. Ez újra megerősítette a musical helyét, mint az amerikai jazztörténet szerves részét, és fontos emlékeztetőül szolgált arra, hogy a művészek hangja milyen erőteljes társadalmi változást eredményez.