Az illusztrált rabszolga: Empátia, grafikus elbeszélés és a transzatlanti felszabadítási mozgalom vizuális kultúrája, 1800-1852

Olvasói vélemények

A könyv jelentős elemzést nyújt a rabszolgasággal kapcsolatos vizuális kultúráról az Egyesült Államokban és a brit kontextusban a Tamás bácsi kunyhója 1852-es megjelenése előtt. A könyv a rabszolgák iránti empátia megértésének radikális változása mellett érvel, amelyet széleskörű kutatás és elméleti meglátások támasztanak alá.

Jól megírt, lenyűgöző képanyaggal, mély levéltári kutatással, világos és ékesszóló érvekkel, tudósok és diákok számára egyaránt értékes, az empátia elméletének éleslátó feltárása, valamint az antebellum vizuális kultúrára és retorikára való árnyalt összpontosítás.

Egyes olvasóknak nehézséget okozhat bizonyos történelmi ábrázolások feldolgozása, és a bemutatott érvek teljes körű értékeléséhez szükség lehet a vizuális kultúra és az empátiaelmélet előzetes ismereteire.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Illustrated Slave: Empathy, Graphic Narrative, and the Visual Culture of the Transatlantic Abolition Movement, 1800-1852

Könyv tartalma:

Az 1787-es Wedgwood rabszolgaság-ellenes medáltól kezdve a láncra vert és könyörgő fekete test képén át Quentin Tarantino Django Unchained (2012) és Steve McQueen Twelve Years a Slave (2013) című filmjéig a rabszolgaság mint a kínzás és rabszolgaság rendszere lenyűgözte a transzatlanti világ optikai képzeletét. A tudósok a rabszolgaságot jelentő vizuális kultúra különböző aspektusait vizsgálták, beleértve a festészetet, a szobrászatot, a pamfletkampányokat és a műalkotásokat.

Ennek a vizuális kultúrának egy fontos darabját azonban nem vizsgálták: a Harriet Beecher Stowe Tamás bácsi kunyhója (1852) előtt megjelent népszerű és gyakran újranyomott rabszolgaságellenes illusztrált könyveket, amelyeket a rabszolgaságellenes mozgalom a XIX. század első felében széles körben használt. Az illusztrált rabszolga az 1800 és 1852 között megjelent rabszolgaságellenes illusztrált könyvek archívumának néhány innovatívabb művét elemzi, más, rabszolgaságot ábrázoló képanyagokkal együtt.

Martha J. Cutter amellett érvel, hogy egyes illusztrált elbeszélések megkísérlik a szemlélődő olvasót a szánalomtól és a nézőtől a rabszolgákkal való együttérzés és kapcsolatteremtés módjára terelni.

Azt is állítja, hogy egyes illusztrált könyvek úgy jellemzik a rabszolgákat, mint akik bizonyos fokú kontrollt szereznek az elbeszélés és a megélt tapasztalatok felett, még akkor is, ha ezek a figurációk azzal az érzéssel járnak, hogy a rabszolgaság története túl van magán az ábrázoláson. Olyan híres művek, mint a Tamás bácsi kunyhója, valamint Amelia Opie, Henry Bibb és Henry Box Brown ismeretlen műveinek vizsgálatán keresztül a radikális empátia olyan módját vázolja fel, amely megpróbálja lerombolni a rabszolga egyén és a szabad fehér alany, valamint a néző és a nézett közötti megosztottságot.