Az illusztrált rabszolga: Empátia, grafikus elbeszélés és a transzatlanti felszabadítási mozgalom vizuális kultúrája, 1800-1852

Olvasói vélemények

A könyv a Tamás bácsi kunyhója 1852-es megjelenése előtt a rabszolgaságot övező amerikai és brit vizuális kultúra alaposan kutatott és vizuálisan lenyűgöző elemzését mutatja be. Részletesen tárgyalja, hogy a különböző radikális grafikai szövegek hogyan akarták megváltoztatni a nézők reakcióját a rabszolgasorban élő egyénekre, a szánalomtól egy méltányosabb empátia felé haladva. A szerző, Martha Cutter levéltári kutatásokra támaszkodik, és a vizuális kultúra és az empátia elméleteit alkalmazza, jelentős betekintést nyújtva a rabszolgaság történelmi kontextusába és reprezentációjába.

⬤ Jól megírt és világos, lenyűgöző képanyaggal
⬤ értékes információkban gazdag a rabszolgaságról, az empátiaelméletről és a vizuális kultúráról
⬤ árnyalt és elgondolkodtató perspektívát kínál
⬤ kiterjedt levéltári kutatást tartalmaz a jelentős történelmi személyiségekről
⬤ alkalmas a graduális és a felsőfokú tanulmányok számára.

Egyes olvasók bizonyos történelmi ábrázolásokat visszatetszőnek találhatnak; a vizuális kultúra és az empátia tudományos vitáiban járatlan alkalmi olvasók számára a tudományos mélység talán túlterhelő lehet.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Illustrated Slave: Empathy, Graphic Narrative, and the Visual Culture of the Transatlantic Abolition Movement, 1800-1852

Könyv tartalma:

Az 1787-es Wedgwood rabszolgaság-ellenes medaliontól kezdve a láncra vert és könyörgő fekete test képén át Quentin Tarantino Django Unchained (2012) és Steve McQueen Twelve Years a Slave (2013) című filmjéig a rabszolgaság mint a kínzás és rabszolgaság rendszere lenyűgözte a transzatlanti világ optikai képzeletét. A tudósok a rabszolgaságot jelentő vizuális kultúra különböző aspektusait vizsgálták, beleértve a festészetet, a szobrászatot, a pamfletkampányokat és a műalkotásokat.

Ennek a vizuális kultúrának egy fontos darabját azonban nem vizsgálták: a Harriet Beecher Stowe Tamás bácsi kunyhója (Uncle Tom's Cabin, 1852) című műve előtt megjelent népszerű és gyakran újranyomott rabszolgaságellenes illusztrált könyveket, amelyeket a 19. század első felében a rabszolgaságellenes mozgalom széles körben felhasznált. Az illusztrált rabszolga az 1800 és 1852 között megjelent rabszolgaságellenes illusztrált könyvek archívumának néhány innovatívabb művét elemzi a rabszolgaságot ábrázoló egyéb vizuális anyagokkal együtt.

Martha J. Cutter amellett érvel, hogy egyes illusztrált elbeszélések megpróbálják a néző olvasót a szánalomtól és a nézőtől a rabszolgákkal való együttérzés és kapcsolatteremtés módjára terelni.

Azt is állítja, hogy egyes illusztrált könyvek úgy jellemzik a rabszolgákat, mint akik bizonyos fokú kontrollt szereznek az elbeszélés és a megélt tapasztalatok felett, még akkor is, ha ezek a figurációk azzal az érzéssel járnak, hogy a rabszolgaság története túl van magán az ábrázoláson. Olyan híres művek, mint a Tamás bácsi kunyhója, valamint Amelia Opie, Henry Bibb és Henry Box Brown ismeretlen műveinek vizsgálatán keresztül a radikális empátia olyan módját vázolja fel, amely megpróbálja lerombolni a rabszolga egyén és a szabad fehér alany, valamint a néző és a nézett közötti megosztottságot.