Olvasói vélemények
Összegzés:A kritikák szerint a könyv fogadtatása vegyes: egyes olvasók értékelik az őslakosok jogainak megismerését, míg mások kritizálják a könyv hozzáférhetőségét és fókuszát. A könyv tudományos mélységét, de sűrű írói stílusát is kiemelik.
Előnyök:A könyv értékes betekintést nyújt az őslakosok küzdelmeibe és politikai képviseletükbe, feltárva a kortárs politika összetett kérdéseit. Egyedülálló antropológiai perspektívát, gazdag reflexiókat kínál, és hasznos a társadalomtudományok és a jogászok számára. Elismerés, hogy jelentős elméleti vitákat tartalmaz az őslakosságról.
Hátrányok:Sokan nehezen olvashatónak találják a könyvet a nem lebilincselő, monoton és helyenként redundáns írásmód miatt. Néhány recenzens úgy érzi, hogy háttérbe szorítja az alulról jövő mozgalmakat az intézményi viták javára, amit hiányosságnak tartanak. A cím félrevezetheti az olvasót a tartalmat illetően, mivel kevésbé a történelmi szempontokra és inkább az elméleti vitákra összpontosít.
(4 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Origins of Indigenism: Human Rights and the Politics of Identity
Könyv tartalma:
A "nemzetközi indigenizmus" talán ellentmondásosan hangzik, de valóban globális jelenség és az aktivizmus egyre növekvő formája. Ronald Niezen gördülékeny és közérthető elbeszélésében azt vizsgálja, hogy egy nemzetközileg elismert identitás - az "őshonos népek" - viszonylag új keletű megjelenése hogyan keresztezi egymást egy másik, viszonylag új keletű nemzetközi mozgalommal - az egyetemes emberi jogi törvények és elvek kialakításával.
Ez a mozgalom az emberi jogi eszközöket és az államok nemzetközi szervezeteit használja fel arra, hogy ellenálljon az egyes államok politikai, kulturális és gazdasági behatolásainak. Az "őshonos népek" fogalma az 1950-es években a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet szociális reformtörekvéseiben vált ismertté, majd az őshonos nem kormányzati szervezetek is átvették, és mára teljes mértékben beépült az emberi jogi kezdeményezésekbe és a nemzetközi szervezetekbe. Azok, akik ma őshonos népeknek nevezik magukat, jelentős hasonlóságokat mutatnak a gyarmati és posztkoloniális tapasztalataikban, mint például a föld és a megélhetés elvesztése, a szerződések felmondása, valamint a pszichológiailag és társadalmilag romboló asszimilációs politikák erőltetése.
Niezen bemutatja, hogy az új legitimációs és befolyásos pozícióból hogyan törekszenek a kollektív jogok, különösen az önrendelkezési joguk nagyobb mértékű elismerésére a nemzetközi jogban. Ezek az erőfeszítések viszont hatással vannak a helyi politikára, és világszerte ambiciózusabb autonómiacélokat ösztönöznek az őslakos közösségekben.
