Értékelés:

Mateo Farzaneh „Az iráni alkotmányos forradalom és Khurasani klerikális vezetése” című könyve Muhammad Kazim Khurasani iráni klerikus jelentős, de eddig figyelmen kívül hagyott szerepét vizsgálja az iráni alkotmányos forradalomban. Részletes történelmi kontextust mutat be, és betekintést nyújt Khurasani azon törekvéseibe, hogy az iszlám törvényeket összeegyeztetje a demokratikus kormányzással, és ezzel alátámasztja a modern iráni politikai gondolkodásra gyakorolt hatását.
Előnyök:A könyv aprólékos magyarázatot ad az iráni kultúráról és történelemről, így a kevés előismerettel rendelkező olvasók számára is hozzáférhetővé teszi. Kiemeli Khurasani jelentőségét az alkotmányos forradalomban, és jól strukturáltan elemzi a történelmi kontextust. Farzaneh alapos kutatása és egyedülálló nézőpontja új megvilágításba helyezi a síita doktrína és a demokrácia közötti kölcsönhatást, értékes betekintést nyújtva mind a tudósok, mind az általános olvasók számára.
Hátrányok:Egyes olvasók a könyv első részét rövidített történelemnek találhatják, ami kevésbé lehet lebilincselő azok számára, akiket jobban érdekelnek Khurasani konkrét érvei és filozófiája. Emellett az iráni történelmet jól ismerő olvasók úgy ítélhetik meg, hogy a bemutatott korai történelmi kontextusból hiányzik a mélység vagy kevés új információval szolgál.
(3 olvasói vélemény alapján)
The Iranian Constitutional Revolution and the Clerical Leadership of Khurasani
Az iráni alkotmányos forradalom volt a huszadik század első ilyen politikai mozgalma a Közel-Keleten. Mérföldkövet jelentett az iráni történelemben, mivel valószínűtlen támogatást kapott a síita klérus részéről, akik a nyugati koncepciókat történelmileg gyanakvással szemlélték, és egyesek szerint az alkotmányosság iszlámellenes.
A támogatás élén Muhammad Kazim Khurasani, a neves síita jogász állt, aki a modern iráni politikai rendszerben a papság támogató szerepét képzelte el. Khurasani és más alkotmánypártiak és -ellenesek által írt vallási szövegek, fatvák és cikkek széles körű elemzésére támaszkodva Farzaneh átfogó és tanulságos értelmezést ad Khurasani vallási pragmatizmusáról. A társai némi ellenkezése ellenére Khurasani a saría megalkotásakor a jogtudományi érvelés egy olyan formáját használta, amely az emberi értelemre épült, hogy igazolja nemcsak az iráni parlament, hanem a klerikusok politikai hatalmának támogatását is.
Az egész síita közösségben mesteri vallástudósként, ügyes tanítóként és elkötelezett humanitáriusként volt ismert, aki felfigyelt az emberek társadalmi-gazdasági és politikai sérelmeire, és lépéseket tett azok orvoslására. Khurasani progresszív reformokat szorgalmazott, és ezzel hozzájárult ahhoz, hogy a Közel-Keleten a klerikálisok alkotmányosságban való részvételének új korszaka kezdődött.