Iráni nők és a nemek az iráni-iraki háborúban

Olvasói vélemények

A könyv feltárja azokat a tapasztalatokat és kihívásokat, amelyekkel a nőknek a nyugati elbeszélésekben gyakran figyelmen kívül hagyott vagy félreértelmezett rendszerekben kell szembenézniük. Kiemeli bátorságukat és sokrétű hozzájárulásukat a konfliktusok alatt és után, és hiánypótló a nemek közötti esélyegyenlőségről szóló diskurzusban azáltal, hogy a társadalom „másik” nőire összpontosít.

A könyv új betekintést nyújt olyan nők életébe, akiket jellemzően nem emelnek ki a nemekkel kapcsolatos vitákban. Hangsúlyozza a nők bátorságát és elkötelezettségét a kihívásokkal teli környezetben, bemutatva a harcon túli sokrétű szerepüket. Emellett jelentősen hozzájárul a globális nemi kérdések megértéséhez is.

Néhány olvasónak nehézséget okozhat a téma feldolgozása, mivel a Nyugaton nem általánosan elismert vagy megbecsült rendszerekből származó nőkre összpontosít. Az elbeszélésnek talán nincs szélesebb körű vonzereje, mivel olyan „más” történetekre összpontosít, amelyek ellentétben állnak az uralkodó nyugati feminista szemlélettel.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Iranian Women and Gender in the Iran-Iraq War

Könyv tartalma:

Tizennyolc hónappal az 1979-es iráni iszlám forradalom után az ország több százezer nője vett részt az iráni-iraki háborúban (1980-88) különböző minőségben. Irán megoszlott konzervatív vallási hátterű nőkre, akik támogatták a forradalmat és elfogadták a teokratikus rezsim nemi szerepekről alkotott elképzeléseinek egy részét, valamint a forradalom előtt a civil társadalomban aktívabb liberális nőkre, akik szembeszálltak az állam férfiak által dominált nemi előítéletekkel.

Mindkét csoport azonban szerves részét képezte a háborús erőfeszítéseknek: újságíróként, mentősökként, harcosokként, hírszerző tisztként, egészségügyi oktatóként és propagandistaként szolgáltak. A frontvonalak mögött a nők sofőrök, sebészek, adománygyűjtők és közösségszervezők voltak. A háború minden társadalmi osztályból származó nőnek lehetőséget biztosított arra, hogy érvényesítse a társadalomban betöltött szerepét, és ezzel elutasította a marginalizálódást.

Jelentős hozzájárulásuk ellenére a nők nagyrészt hiányoznak a háborúról szóló tanulmányokból. Farzaneh olyan elsődleges forrásokra támaszkodva, mint emlékiratok, végrendeletek, interjúk, nyomtatott médiaközlemények és szóbeli beszámolók, bőséges részletességgel mutatja be a nők részvételét a harctéren, a háztartásban és mindenütt a kettő között.