Értékelés:
A könyv a játék fogalmát vizsgálja a kereszténységen belül, azt sugallva, hogy a játékos gondolkodásmód erősíti az Istennel való kapcsolatot és gazdagítja a keresztény életet. Bár a könyvet dicsérik elgondolkodtató gondolataiért, egyes olvasók a vége felé kevésbé találták meggyőzőnek az érveket, mások pedig azt kritizálták, hogy a megközelítés elbagatellizálja a hit komoly témáit.
Előnyök:⬤ Új nézőpontot kínál a játék fogalmáról a kereszténységben, érvelve annak fontossága mellett az Istennel való mélyebb kapcsolat szempontjából.
⬤ Elgondolkodtató és éleslátó, és alkalmas arra, hogy megváltoztassa a hitről alkotott képet.
⬤ Jól megalapozott, számos forrásból merít, ami növeli a hitelességét.
⬤ Magával ragadó írói stílus, különösen a kapcsolatokban játszódó játék tárgyalásakor.
⬤ Néhány olvasó úgy érezte, hogy a könyv érvei a könyv előrehaladtával nem elég meggyőzőek.
⬤ Kritika a komoly témák, például a szenvedés és a halál elbagatellizálása miatt, ami egyes olvasókat sérthet.
⬤ A szerző „játék” értelmezése egyesek számára helytelennek vagy túlságosan leegyszerűsítőnek tűnhet, ami elvonja a hit komolyságát.
(4 olvasói vélemény alapján)
The God Who Plays: A Playful Approach to Theology and Spirituality
Sokan meglepődnének, ha hallanák, hogy a keresztény hit középpontjában az Istennel és a világgal szembeni játékos hozzáállás áll. A keresztények hagyományosan a szolgálat, az áldozathozatal és az elkötelezettség komoly felelősségére összpontosítanak.
A próféták azonban azt mondják, hogy a jövő országa tele van nevető és játszó emberekkel, ami hatással van a keresztényekre, akik arra hivatottak, hogy a jelenben éljék meg a jövő országát. A játék nem jelentéktelen vagy másodlagos a munkához és a szolgálathoz képest - csak a játékos életmód tesz igazságot az élet komolyságának! A játék az Istennel való kapcsolat alapvető és végső formája, ezért mondta Jézus, hogy tanuljanak a gyermekektől. Valóban, a játékos hozzáállás minden jelentős kapcsolat fontos része.
Ez a könyv a kegyelmet, a hitet, a szeretetet, az istentiszteletet, a megváltást és az országot a játékos hozzáállás szemszögéből vizsgálja. Leírja, hogyan lehet a munkaetikával párhuzamos játéketikát kialakítani, és tárgyalja a játékot mint erényt, Aquinói figyelmeztetését az elégtelen játék bűnére, valamint Bonhoeffer állítását, miszerint a fájdalom világában csak a keresztény tud igazán játszani.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)