Értékelés:
Dr. Stallter „Az Isten és a kereszténység közötti szakadék” című könyve elgondolkodtatóan vizsgálja, hogyan befolyásolja a nyugati kultúra a keresztény hitet és gyakorlatot. Hangsúlyozza a szentírások megértését a kulturális kontextusukon keresztül, ahelyett, hogy a saját kulturális szemüveget erőltetnénk rájuk. Míg sok olvasó tanulságosnak és hasznosnak találta a szolgálat és a személyes növekedés szempontjából, néhányan kritizálták, hogy túlságosan részletes és kihívást jelent a megértése.
Előnyök:⬤ Ajánlott laikusoknak, lelkipásztoroknak és globális munkásoknak a gyakorlati alkalmazás miatt a szolgálatban.
⬤ Értékes betekintést nyújt a nyugati kultúra kereszténységre gyakorolt negatív hatásaiba.
⬤ Jól strukturált ábrákat tartalmaz, amelyek elősegítik a megértést.
⬤ Egyedülálló perspektívát nyújt azáltal, hogy a Biblia kulturális kontextusát a modern keresztény gyakorlathoz kapcsolja.
⬤ Arra bátorítja az olvasót, hogy szembesüljön kulturális előítéleteivel, és elmélyítse Isten megértését.
⬤ Néhány olvasó számára a könyv olvasása kihívást jelentett a sűrű tartalom és a nehézkes részletek miatt.
⬤ Néhányan úgy érezték, hogy a könyv a kulturális relativizmust támogatja, ami aggályokat vetett fel a teológiai vonatkozásaival kapcsolatban.
⬤ Hiányzik a kulturális hatások és a bibliai megértés irányának tisztázása, különösen azok számára, akik nem ismerik a kulturális elemzést.
(11 olvasói vélemény alapján)
The Gap Between God and Christianity
Amitől a legjobban félünk, az ironikus módon nyugati individualistaként ránk szakadt.
A kultúra láthatatlan erői irányítanak bennünket, és ők Isten és köztünk állnak. Csendben, de minden cselekedetünk és gondolatunk hátterében ott van, de befolyását nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Elnézzük, sőt bátorítjuk és pártoljuk azokat a dolgokat, amelyek távolságot teremtenek szükségleteink és Isten jósága, terveink és az Ő ránk vonatkozó rendeltetése, gyengeségünk és az Ő ereje között. Megtévesztettek bennünket. Nemcsak mi teremtettünk távolságot magunk között, hanem ritkán szabadítjuk meg Istent ezektől a kulturális és személyes elvárásoktól, és hagyjuk, hogy ő beszéljen önmagáért.
Bezártuk Istent a rendszerünkbe, és végül elvonatkoztattuk a társadalmi és személyes túlélési szükségleteinktől. Szemünket felé kell fordítanunk, fülünket ki kell nyitnunk a hangjára, és hagynunk kell, hogy beszéljen.
