Olvasói vélemények
Összegzés:A könyvről szóló kritikák polarizált fogadtatásról tanúskodnak: sokan dicsérik az iszlám intolerancia mélyreható elemzését, míg mások elfogultság és a kiegyensúlyozott nézőpontok hiánya miatt kritizálják. A gyűjtemény különféle cikkeket tartalmaz, amelyek a nem muszlimokkal kapcsolatos iszlám nézetekkel és gyakorlatokkal kapcsolatos történelmi és kortárs kérdéseket emelik ki.
Előnyök:⬤ Értékes esszé- és cikkgyűjtemény, amely betekintést nyújt a dhimmitude fogalmába és a nem muszlimok történelmi elnyomásába.
⬤ Az iszlám intoleranciával és a vallás politikai következményeivel kapcsolatos gazdag ismeretekkel ruházza fel az olvasókat.
⬤ Rendkívül informatív és jól dokumentált, és az iszlámról mint a „béke vallásáról” alkotott elképzeléssel ellentétes nézetet nyújt.
⬤ Fontos vitákat indít el az iszlám gyakorlat és hit valóságáról.
⬤ További kutatásra és kritikus gondolkodásra ösztönzi az olvasókat.
Hátrányok:⬤ A könyvet kritizálták, hogy egyoldalú, nem kiegyensúlyozott, és elfogult véleményt képvisel az iszlámmal szemben.
⬤ Egyes részek ismétlődnek és unalmas tartalmat tartalmaznak, különösen az ENSZ-anyag.
⬤ A kritikusok szerint egyes állítások és értelmezések túlzottan leegyszerűsítik az iszlámmal kapcsolatos összetett kérdéseket.
⬤ Aggodalmak merültek fel az egyes hozzászólók által használt lázító retorikával kapcsolatban.
⬤ Nyitott elmét és további kutatást igényel a téma különböző nézőpontjainak teljes megértéséhez.
(56 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Myth of Islamic Tolerance: How Islamic Law Treats Non-Muslims
Könyv tartalma:
Az iszlám társadalomtörténet néhány vezető szaktekintélyének esszégyűjteménye a nem muszlimok jogi és kulturális elnyomásával foglalkozik az iszlám társadalmakban. A mélyreható, de közérthető cikkek szerzői lerombolják a muszlim érdekvédelmi csoportok által terjesztett, széles körben elterjedt mítoszt a nagyrészt toleráns, pluralista iszlámról.
A szerzők valójában leleplezik azt az elnyomó jogi felépítményt, amely a muszlim társadalmakban a nem muszlimokat elnyomott és megalázott alárendeltként kezeli, és bemutatják e diszkriminatív hozzáállás és gyakorlat pusztító hatásait mind a múltbeli, mind a jelenkori globális konfliktusokban. Az eredeti cikkek mellett az itt bemutatott elsődleges forrásból származó dokumentumok azt is megvilágítják, hogy a nem muszlimok iszlám jog szerinti, jogilag előírt leigázása hogyan ered a dzsihád - az iszlám hódítás útján történő terjesztése - muszlim koncepciójából. Történelmileg az arab-muszlim hódítók hatalmas területeket hódítottak meg, amelyeken különböző nem-muszlim népességek éltek.
E meghódított népek közül sokan egy arabul dhimma néven emlegetett különleges szerződés értelmében behódoltak a muszlim uralomnak. Így ezeket a nem muszlim őslakosokat, főként keresztényeket és zsidókat az iszlám törvények értelmében dhimmiknek (azaz "védetteknek") minősítették.
Bár a védett státusz jóindulatúan hangzik, ez a besorolás valójában a nem muszlimok elleni dzsihád újrakezdésétől való "védelmet" jelentette, a jogi és pénzügyi elnyomás rendszeréhez való csatlakozásukig, valamint a társadalmi elszigetelődésig. A szerzők azt állítják, hogy e vallási kasztrendszer mögött a kívülállók kulturálisan mélyen gyökerező megvetése húzódik meg, amely az iszlám világ nagy részét ma is jellemzi, és amely a dzsihádterrorizmus egyik fő mozgatórugója.
Szó esik továbbá a nem muszlimokra kivetett közvéleményadóról (arabul dzsizja), az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának iszlám kritikájáról, a dzsihád ideológiájának a huszadik századi radikális muszlim teoretikusok általi felhasználásáról, valamint más provokatív témákról, amelyeket a muszlim apologéták általában figyelmen kívül hagynak. A nem muszlim kisebbségekkel kapcsolatos iszlám tanítások és gyakorlatok e kemény és lebilincselő kritikája egy olyan jelentős emberi jogi botrányt tár fel, amelyről ritkán esik szó sem tudományos körökben, sem a mainstream sajtóban.
