Az Mk 25 robbanófej története: DING DONG kódnév, atomtöltetek légvédelmi célokra

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

History of the Mk 25 Warhead: Code Name DING DONG, Atomic Warheads for Air Defense

Könyv tartalma:

A hadtörténeti könyvek piaca zsúfolásig tele van a valaha épített összes fegyverrendszerről szóló könyvekkel, a triémtől a Tigris tankig, de ironikus módon szinte kihalt, amikor a legfélelmetesebb fegyverekről van szó: a hidegháború soha be nem vetett nukleáris fegyvereiről. Ezt a hiányt részben pótolja ez a korábban soha nem publikált, a Sandia Nemzeti Laboratórium által az 1960-as évek végén írt, feloldott titkosítású hivatalos történetekből álló sorozat. Az eredetileg SECRET: RESTRICTED DATA (TITKOS: SZIGORÍTOTT ADATOK) minősítésű, feloldott titkosítású jelentés reprodukciója az Mk 25 nukleáris robbanófejek történetét meséli el, amelyek a DING DONG kódnevet kapták, és amelyeket 1951-től kezdődően fejlesztettek ki légvédelmi célokra. A nagyrészt nem szerkesztett jelentés tartalmazza a fegyverrel kapcsolatos események menetrendjét; az Mk 25 történetét; a fogalmak glosszáriumát; és 57 végjegyzetet tartalmazó hivatkozásokat. Lenyűgöző történetet mesél el.

A katonai követelményeket a szovjet bombázók és irányított rakéták tömeges alakzatai által végrehajtott telített támadások lehetősége vezérelte, ami viszont Észak-Amerika nagy részének védelmét igényelte volna. "Megjósolták, hogy a légvédelmi fegyvereket nagy számban, esetleg több tízezer példányban kell majd előállítani ahhoz, hogy az ország bármely jelentős részének hatékony védelmét biztosítani lehessen. Ezért gazdaságosnak kell lenniük, mind a nukleáris, mind a nem nukleáris költségek tekintetében. Ezeknek a fegyvereknek bármikor hadrafoghatónak kell lenniük egy meglepetésszerű támadás esetén, és képesnek kell lenniük arra, hogy a sarkvidéktől a trópusokig terjedő szélsőséges éghajlati viszonyoknak is ellenálljanak. A fegyvereknek csak kisebb karbantartást kellene igényelniük, mivel nem lenne lehetséges alaposan kiképzett technikusok kellően nagy csoportját biztosítani.".

Ennek az elemzésnek az eredménye volt az 1954-ben kezdődő Mk 25 légvédelmi robbanófej kifejlesztése. 1957-től kezdve az Mk 25-öst az F-89 és F-102 elfogórakéták által indított GENIE irányítatlan levegő-levegő rakétán alkalmazták. Az optimális hozamot még mindig titkos módszerekkel számították ki, amelyek kompromisszumokat vontak magukban a megsemmisítés valószínűsége, a rakéta és a repülőgép súlya, a nukleáris anyagok felhasználásának hatékonysága és a kilövő repülőgép meneküléséhez szükséges idő között. Az Mk 25-öst és utódait az 1980-as évek elejéig az amerikai és kanadai NORAD elfogórakétákon vetették be.

Annak demonstrálására, hogy a légvédelmi nukleáris fegyverek a polgári lakosság károsítása nélkül is bevethetők, a légierő 1957-ben a Plumbob hadművelet tesztsorozat John lövése során különleges bemutatót tartott. A légierő öt tisztje önként jelentkezett, hogy kalap nélkül, közvetlenül a 1,5 kt-os légrobbanás nullpontja alatt álljon. A róluk készült videofelvételen az látható, hogy utána kezet ráznak és szivarra gyújtanak. Szórakozás El lehet képzelni, hogy Észak-Amerika polgári lakossága milyen jól szórakozott volna, amikor az Mk 25-ösök olyan városok felett világították meg az eget, mint Seattle, Winnipeg, Minneapolis, Detroit, Buffalo és Boston.

Azok az olvasók, akik élvezik az olyan tartalmakat, mint DR. STRANGELOVE, 13 DAYS IN OCTOBER és a FAIL-SAFE, lenyűgözőnek fogják találni.