Az olasz Folgore ejtőernyős hadosztály: Műveletek Észak-Afrikában 1940-43

Olvasói vélemények

A könyv átfogó és jól megalapozott beszámolót nyújt a Folgore-hadosztályról, a második világháborús kiképzésükre és harci bevetéseikre összpontosítva, különösen Észak-Afrikában. A könyvet dicsérik az információk mélysége és a háború alatti olasz katonai tapasztalatokba való egyedülálló betekintés miatt, bár néhány olvasó megjegyzi, hogy egyes részletek szerkesztésével és pontosságával kapcsolatban problémák merültek fel.

⬤ Jól kutatott és alapos elbeszélés
⬤ egyedülállóan az olasz Folgore-hadosztályra összpontosít angol nyelven
⬤ részletes beszámolók a harcokról
⬤ mindkét oldal nézőpontjának bevonása
⬤ vizuálisan vonzó képek és térképek
⬤ értékes ismeretekkel gazdagítja a hadtörténelem szerelmeseit
⬤ általában jól szervezett és lényeglátó.

⬤ Alkalmanként nyelvtani hibákat és elgépeléseket tartalmaz
⬤ néhány képanyaghoz hiányzik az átfogó forrás
⬤ néhány pontatlanság a katonai terminológiában és a felszerelések azonosításában
⬤ kisebb eltérések a fegyverekkel kapcsolatos számadatokban
⬤ néhány olvasó úgy érzi, hogy nem használta ki teljes mértékben a rendelkezésre álló elsődleges forrásokat.

(16 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Italian Folgore Parachute Division: Operations in North Africa 1940-43

Könyv tartalma:

Az észak-afrikai hadjárat a második világháború egyik legkeményebben megvívott epizódja volt, mégis gyakran figyelmen kívül hagyják az olasz hadsereg - és különösen a Folgore ejtőernyős hadosztály - által a tengelyszövetség nevében játszott létfontosságú szerepet. A Folgore ejtőernyős hadosztályt eredetileg a német Fallschirmj ger utánzására hozták létre, hogy a britek máltai támaszpontja ellen tervezett légideszant támadást hajtsák végre, és az észak-afrikai harcmezőkön - köztük a kulcsfontosságú el-alameini csatában - harcolt.

Ez az elit egység a nem megfelelő felszerelés és fegyverzet ellenére is kitüntette magát El Alameinnél, miközben kedvezőtlen esélyekkel kellett szembenéznie. Ez a könyv egy olyan ejtőernyős egységet mutat be, amely Észak-Afrika néhány legkeményebb harcban vívott ütközete során kivívta szövetséges ellenfelei tiszteletét. A könyv fő témája az ejtőernyősök részvétele a tengelyhatalmak háborús erőfeszítéseiben, kiképzésük, fegyverzetük és harci taktikájuk elemzésén keresztül.

A másik fő hangsúly a Folgore konkrét szerepének értékelésén van az észak-afrikai hadjárat főbb csatái során. Részletesen kitér például a Folgore első heves katonai összecsapására a brit és új-zélandi csapatok ellen az 1942 szeptemberében az Alam El Halfa-i csatában. Ezután részletesen ismertet számos kisebb akciót, amelyek az el-alameini csatát előzték meg, mint például a brit "Beresford hadművelet" során végrehajtott ellentámadást, amelynek során egy Folgore-katonákból álló járőr elfogta G. H. Clifton dandártábornokot, az új-zélandi 6. brigád parancsnokát. A hangsúly ezután a Folgore fő hadműveletére helyeződik át, az El Alamein-i csatára: "Lightfoot hadművelet", amelyet Montgomery tábornok indított el 1942. október 24-én. A hadművelet célja az volt, hogy áttörje az El Alamein vonal olaszok által tartott déli szektorát, ahol a Bologna, Brescia, Pavia és Folgore hadosztályok a tengely jobbszárnyát erősítették. Miközben a könyv leírja a hadművelet kulcsfontosságú eseményeit, arra is rávilágít, hogy a Folgore szokatlan taktikát alkalmazott a masszív ellenséges páncélos támadás visszaverésére. Ennek része volt, hogy hagyták az ellenséget "zsákutcába" előrenyomulni, majd ellentámadást indítottak páncélozott járművei és gyalogos egységei ellen minden oldalról, 47 mm-es páncéltörő ágyúk, aknavetők, kézigránátok és más gyújtószerkezetek együttes tűzével.

Az olasz egységek kétségbeesett visszavonulását írja le a sivatagban a tengelyhatalmak katonai védelmének 1942 novemberében bekövetkezett összeomlása következtében. Végül kiemeli az ejtőernyősök szerepét az utolsó tunéziai harcok során - különösen a Mareth-vonal és Takrouna védelmében 1943 tavaszán.

A ritka archív fotókkal, részletes térképekkel és speciálisan megrendelt grafikákkal illusztrált kötet lenyűgöző betekintést nyújt a tengelyhatalmak egy kevéssé tanulmányozott aspektusába. A kötet nagymértékben támaszkodik mind a tengelyhatalmak, mind a szövetségesek (Nagy-Britannia és Új-Zéland) levéltári forrásaira, például az Észak-Afrikában harcoló katonai egységek hadinaplóira és a csaták utáni jelentésekre. Így új megvilágításba helyezi a második világháború egyik legfontosabb hadjáratát. Azáltal, hogy mindkét fél levéltári forrásaira támaszkodik, teljesebb és kiegyensúlyozottabb képet ad a háború egy olyan kritikus pontjáról, mint az el-alameini csata.