Az önző útvonalvezetés és az anarchia ára

Olvasói vélemények

A könyv az önző útválasztás matematikai alapjait és a hálózatok optimális működésének ebből eredő elvesztését vizsgálja. Kitér a hálózattervezés gyakorlati következményeire, hangsúlyozza a teljesítmény és a költségek közötti kompromisszumokat, és világos példákkal mutatja be a releváns fogalmakat. A könyv azonban erős matematikai hátteret feltételez, ami korlátozhatja a szélesebb közönség, különösen az ilyen háttérrel nem rendelkező hálózati vezetők számára való hozzáférhetőségét.

Átfogó bevezetés az önző útválasztásba és annak a hálózattervezésre gyakorolt hatásaiba.

Gyakorlati eszközöket és stratégiákat nyújt a hálózattervezők számára.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Selfish Routing and the Price of Anarchy

Könyv tartalma:

A hálózatokban az önző, koordinálatlan viselkedés okozta teljesítményveszteség elemzése.

Legtöbben közülünk inkább a legrövidebb elérhető útvonalon ingáznak, anélkül, hogy figyelembe vennék a másoknak okozott forgalmi torlódást. Sok hálózat, köztük a számítógépes hálózatok is, szenvednek ennek az "önző útválasztásnak" valamilyen fajtájától. Tim Roughgarden az Selfish Routing and the Price of Anarchy (Önző útválasztás és az anarchia ára) című könyvében a hálózatokban az önző, koordinálatlan viselkedés okozta társadalmi jólétveszteséget tanulmányozza. Számszerűsíti az anarchia árát - az önző útválasztásból eredő társadalmi jólét legrosszabb lehetséges veszteségét -, és számos módszert is tárgyal az anarchia árának központi irányítással történő javítására.

Roughgarden az önző útválasztás viszonylag nem technikai jellegű bevezetésével kezdi, és két fontos példát ismertet, amelyek a következő problémákat motiválják. Az első, a Pigou-példa azt mutatja be, hogy az önző viselkedésnek nem feltétlenül kell társadalmilag optimális eredményt hoznia. A második, az ellenérdekű Braess-paradoxon azt mutatja, hogy a hálózati fejlesztések ronthatják a hálózat teljesítményét. Ezután technikákat dolgoz ki az anarchia árának számszerűsítésére (a Pigou-példa központi szerepet játszik). Ezután elemzi a Braess-paradoxont és annak algoritmikus felderítésének számítási bonyolultságát, majd leírja a Stackelberg-útvonaltervezést, amely szerény mértékű központi irányítással javítja az anarchia árát. Végül számos nyitott problémát határoz meg, amelyek további kutatásokat inspirálhatnak. Roughgarden munkája nemcsak az elméleti informatika és az optimalizálás kutatói és végzős hallgatói számára lesz érdekes, hanem más informatikusok, valamint közgazdászok, villamosmérnökök és matematikusok számára is.