Az ördög gyönyörpalotája: A kritikai elmélet kultusza és a Nyugat felforgatása

Olvasói vélemények

Michael Walsh „Az ördög örömpalotája” című írása a Frankfurti Iskola és a kritikai elmélet hatását vizsgálja az amerikai kulturális leépülésre. A történelmi elemzést klasszikus művek kritikájával ötvözi, és a jó és a rossz harcát vizsgálja a kortárs társadalomban. A könyv egyszerre váltott ki dicséretet mélységéért és éleslátásáért, és kritikát, amiért úgy vélte, hogy elkalandozik, és nem összpontosít a fő tézisére.

⬤ Gazdag történelmi elemzés és betekintés az amerikai kultúrába.
⬤ Magával ragadó írói stílus, melyben szellemesség és mély gondolatok keverednek.
⬤ A Frankfurti Iskola modern gondolkodásra gyakorolt hatásának alapos feltárása.
⬤ A jó és a rossz közötti küzdelem témáit összekapcsolja az irodalommal és a művészettel, gazdagítva az elbeszélést.
⬤ A hagyományos értékekre összpontosító kultúrkritika iránt érdeklődő olvasóknak szól.

⬤ Gyakran elkalandozónak és elkalandozónak tartják, nincs világos szerkezete.
⬤ Inkább szubjektív értelmezést nyújt, mint a kritikai elmélet szigorú elemzését.
⬤ A konzervatív elfogultság elidegenítheti az ellentétes nézeteket valló olvasókat.
⬤ Egyes fejezetek a klasszikus művek alapos ismeretét követelik meg, ami korlátozhatja a hozzáférhetőséget.
⬤ A kritikákat néha túl nyersnek vagy retorikusnak tartják, a megtérteknek prédikálnak.

(224 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Devil's Pleasure Palace: The Cult of Critical Theory and the Subversion of the West

Könyv tartalma:

A második világháborút követően Amerika egyedül állt a világ első számú katonai hatalmaként. Harci magabiztossága azonban éles ellentétben állt kulturális kisebbrendűségi érzésével. A New Yorkban és Washingtonban felbukkanó transznacionális elit, amely még mindig a legyőzött és csüggedt Európától várt szellemi és művészeti útmutatást, nemcsak a háború menekültjeit, hanem számos eszméjüket is magáévá tette, és semmi sem bizonyult károsabbnak, mint a frankfurti iskola és annak reakciós filozófiája, a „kritikai elmélet”.

A The Devil's Pleasure Palace című könyvében Michael Walsh leírja, hogy a kritikai elmélet hogyan szabadította démonok hordáját az amerikai pszichére. Amikor mindent meg lehetett kérdőjelezni, semmi sem lehetett valóságos, és az izmos, magabiztos empirizmus, amely éppen megnyerte a háborút, kevesebb mint egy generáció alatt átadta a helyét egy közép-európai nihilizmusnak, amelyet az Egyesült Államok egyetemi kampuszain ünnepeltek. Az új nihilisták az akadémia és a művészetek magaslatát elfoglalva nekiláttak az ország alapkövének felbomlasztásához, a hazafiságtól a házasságon és a családon át a katonai szolgálatig. Elvetették, ahogy Bergoglio bíboros - ma Ferenc pápa - írta egyszer az ördögről, „a pusztítást, a megosztottságot, a gyűlöletet és a rágalmazást”, és mindezt az igazság keresésének álcázva.

Az ördög örömpalotája leleplezi azt a figyelmen kívül hagyott mozgalmat, amely a kritikai elmélet, és elmagyarázza, hogyan vert gyökeret Amerikában, és miután meghonosodott és kihordott, hogyan hatott az amerikai élet és társadalom szinte minden területére.