Durational Cinema: A Short History of Long Films
Ez a könyv a lassú mozitól elkülönülő tartós mozi mellett érvel, és felvázolja három fő hullámának történetét: a hatvanas évek New York-i avantgárdját, az 1968 utáni európai art mozit, valamint az 1990-es évek óta a galériák és a filmfesztiválok nemzetközi moziját.
A vizsgált személyiségek között szerepel Andy Warhol, Ken Jacobs, Chantal Akerman, Marguerite Duras, Claude Lanzmann, James Benning, Kevin Jerome Everson, Lav Diaz és Wang Bing. A tartós filmművészet túlnyomórészt minimálfilm, de kezdettől fogva tartalmaz egy átfogóbb vagy enciklopédikusabb filmkészítést is.
A tartós mozi jellegzetesen reprezentatív, és bizonyos témák (a holokauszt, a dezindusztrializáció, a munkásosztály és más marginalizált emberek tapasztalatai) körül konvergál, de nincs egységes jelentése, különböző pillanatokban és különböző kezekben mást és mást jelent. Warhol szubtrakcióra épülő durációs mozija egészen más, mint Jacobs társadalmi undorra épülő durációs mozija, míg Lav Diaz durációs szublimációja egészen más, mint Kevin Jerome Everson afroamerikai munkásemberekről szóló kendőzetlen tanulmányai.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)