Az öröme lesz

Olvasói vélemények

Potos Andrea „Öröme lesz” című gyűjteménye az emlékezés, a gyász és az elveszített szeretteink tartós jelenlétének megrendítő feltárása, különös tekintettel a költő édesanyjával való kapcsolatára. A személyes reflexiók és irodalmi utalások keverékén keresztül Potos meghívja az olvasót az érzelmi tájképébe, megragadva a családi emlékekhez kötődő szívfájdalmakat és örömöket egyaránt.

A versek gyönyörűen megírtak és erős érzelmeket váltanak ki, személyes és átélhető nézőpontot kínálva a gyászról és az emlékezésről. A szerző ügyesen fonja össze az édesanyjáról szóló emlékeket az öröm pillanataival, olyan élményszövetet alkotva, amely mélyen visszhangzik az olvasókban. A gyűjteményt dicsérik a kecsességéért és azért is, hogy képes megvilágítani a mindennapi élet szelíd aspektusait.

Egyes olvasók a gyász és a veszteség témáit nehéznek vagy nehezen feldolgozhatónak találhatják. Ráadásul a gyűjtemény két tematikus részre osztja a verseket, ami egyesek számára a szétválasztás érzetét keltheti, mivel nem minden vers tűnik közvetlenül kapcsolódni az anyaság és a veszteség központi témájához.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Her Joy Becomes

Könyv tartalma:

Potos Andrea verseit a rokonság kiterjedt érzete hatja át. A vér szerinti család értékes, de ugyanilyen bensőségesek a fényes írók, akikkel lelki kapcsolatot talál.

Bár e figurák többsége fizikailag nincs jelen, mindannyian eleven jelenlétet jelentenek Potos „gondolati szobáiban”. Azt ajánlja (és gyakorolja is), hogy ne ragadjunk le a látszatnál, hanem „ferdén néz(het)ünk”, hogy megtaláljuk a maradandót. Ezt nevezi ő „a tudatoddal való grasszálásnak”, hogy örömöt gyűjtsön.

Ez nem egy leegyszerűsített törekvés.

Inkább egyetért C. S.

Lewis meglátásával, miszerint „az öröm a mennyország komoly dolga”. Potos megérti, hogy az öröm kiválasztásához és birtoklásához elkötelezett munkára van szükség. Ezekben a versekben szó van idősödő szülőkről, rákról, rettegésről, halálról, gyászról, temetésről - nehéz időkről, amelyek nehéz kérdéseket generálnak.

De ünneplik a mindennapok megtartó „alappilléreit” is - a mosást, a kávét, a mosogatást, a hajmosást, a madárdalokat, a zöldségeket, a virágos ruhákat. Ahogy a most hiányzók értékes lelki társakká válnak, a nő felfedezi, hogy „egy béke suttog(hat) neki... egy másfajta boldogság bontakozik ki”.

E versek ajándéka abban rejlik, ahogyan Potos elgondolkodva mérlegeli, mit adnak és mit vesznek el, ahogyan az élet egyszerre teljesít és csalódást okoz, és elhatározza, hogy az öröm megtartja őt. „Mélyet lélegezni egyszerű, és a remény a természetes választás.”.