Értékelés:
A könyv meggyőző kritikát fogalmaz meg a modern orvosi gyakorlatról, és a jelenlegi „Szolgáltatói modellel” (PSM) szemben az erényalapú megközelítéshez való visszatérés mellett érvel, amelyet „Az orvoslás útjának” neveznek. Hangsúlyozza az etikai megfontolások fontosságát az orvosi gyakorlatban, és célja az egészségügyi szakember szerepének újradefiniálása a beteg egészségének a puszta szolgáltatásnyújtással szembeni előtérbe helyezése felé.
Előnyök:A könyvet nagyra értékelik a modern orvostudomány éleslátó kritikája és az egészségügyi szolgáltatók etikai felelősségének megértését szolgáló világos kerete miatt. Hatékonyan szembeállítja az orvosi gyakorlat két modelljét, az orvosi hivatás céljának mélyebb átgondolására ösztönöz, és gyakorlati esettanulmányokat kínál az etikai dilemmákhoz. A recenzensek nagyra értékelik az átgondoltságát, a hozzáférhetőségét és azt, hogy képes kihívást jelenteni a szakemberek számára, hogy foglalkozzanak ezekkel a létfontosságú kérdésekkel.
Hátrányok:Néhány kritika kiemeli a szerzők esetleges elfogultságát, különösen a hátterüket és a valós orvoslástól való vélt távolságtartásukat. A kritikusok arra is felszólítanak, hogy foglalkozzanak szélesebb perspektívákkal, például a transzhumanizmussal és az ápolási etikával való mélyebb együttműködéssel. Emellett egyesek azzal érvelnek, hogy érvei ellenére egyes javaslatok paternalisztikusnak vagy túlságosan leegyszerűsítőnek tűnhetnek a beteg autonómiáját illetően.
(8 olvasói vélemény alapján)
The Way of Medicine: Ethics and the Healing Profession
A mai orvostudomány spirituálisan lecsúszott és erkölcsileg sodródik; ez a könyv megmagyarázza, hogy miért, és etikai keretet kínál a gyakorló orvosok megújítására és irányítására, hogy betölthessék hivatásukat, és gyógyíthassanak.
Mi az orvostudomány és mire való? Mit jelent jó orvosnak lenni? Az ezekre a kérdésekre adott válaszok alapvető fontosságúak mind az orvoslás gyakorlása, mind pedig az ezt a gyakorlatot alakító erkölcsi normák megértése szempontjából. Az orvoslás útja az orvostudomány és az orvosi etika egy olyan leírását fogalmazza meg és védi meg, amelynek célja, hogy megkérdőjelezze az uralkodó szolgáltatói modellt, amelyben a klinikusok elzárkóznak minden olyan igénytől, hogy tudják, mi a jó a betegnek, és ehelyett „egészségügyi szolgáltatások” sorát kínálják a beteg szubjektív jólétének érdekében. Ezzel a tendenciával szemben Farr Curlin és Christopher Tollefsen arra szólítja fel a gyakorló orvosokat, hogy nyerjék vissza az általuk az Orvoslás Útjának nevezett módszert, amely egyrészt kiutat kínál az orvosoknak a szolgáltatói modellből, másrészt a szükséges erkölcsi erőforrásokat, hogy ellenálljanak a különböző politikai, intézményi és kulturális erőknek, amelyek folyamatosan arra kényszerítik a gyakorló orvosokat és a betegeket, hogy kapcsolatukat a gazdasági csere szempontjából gondolják el.
Curlin és Tollefsen közérthetően ismerteti azt az ősi etikai hagyományt, amelytől a kortárs orvostudomány és bioetika eltávolodott. Leon Kass, Alasdair MacIntyre és John Finnis tudományára támaszkodó vizsgálódásuk során feltárják az orvoslás mint gyakorlat természetét, az egészséget mint az orvostudomány végcélját, az orvos-beteg kapcsolatot, a kettős hatás szabályát az orvosi gyakorlatban, valamint számos klinikai etikai kérdést az élet kezdetétől annak végéig. Az utolsó fejezetben a szerzők az orvosi lelkiismeretről szóló vitákat veszik elő, és amellett érvelnek, hogy ahelyett, hogy úgy tennének, mintha nem tudnák, mi a jó a betegeknek, az orvosoknak lelkiismeretesen kellene küzdeniük a beteg egészségéért, és ezáltal lelkiismeretesen kellene küzdeniük a jó orvoslásért. Az orvoslás útja az orvosi gyakorlat intellektuálisan komoly, mégis közérthető feltárása, amely orvostanhallgatók, egészségügyi szakemberek, valamint a bioetika és az orvosi etika hallgatói és kutatói számára íródott.
