Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 5 olvasói szavazat alapján történt.
Ancestor Worship and Korean Society
Az ősök imádatának tanulmányozása két tudományágban, a szociálantropológiában és a folklórban is kiemelkedő hagyományokkal rendelkezik (Goody 1962: 14-25; Newell 1976; Fortes 1976; Takeda 1976). A földrajzi specializáció és a szellemi irányultság nyilvánvaló különbségei ellenére a két terület kutatói közös megközelítést alkalmaztak a témában: mindketten megpróbálták egy adott társadalom őskultuszát a család- és rokonsági csoport-szerveződéssel összefüggésbe hozni. A szociálantropológusoktól, tudományáguk jellegéből adódóan, elvárható egy ilyen módszer; de még a japán folklorista, Yanagita Kunio is, akinek a népi kultúra megközelítése történelmi és nacionalista megfontolásokból ered, az ősökkel kapcsolatos munkáját a japán leszármazási rendszer és családszerkezet tárgyalásával kezdte (Yanagita 1946). Az ősök kultusza és a társadalmi kapcsolatok közötti kapcsolatok valóban nyilvánvalóak. Ahogy ezt az elemzési irányvonalat folytatjuk, látni fogjuk, hogy maguk a vidéki koreaiak is meglehetősen kifinomultak az ilyen kérdésekben. Az ősök kultuszáról szóló számos tanulmány a társadalmi és pszichológiai megközelítések kombinációját alkalmazza, hogy megmagyarázza az élő rokonok által a halottaknak tulajdonított személyiségjegyeket. Különös figyelmet fordítanak már régóta az elhunytak ellenséges vagy büntető jellegének magyarázatára számos társadalomban (Freud 1950; Opler 1936; Gough 1958; Fortes 1965). Az ilyen hiedelmek népszerűségét azonban csak a közelmúltban ismerték fel Kínában, Koreában és Japánban (Ahern 1973; A.
Wolf 1974b; Kendall 1977; 1979; Yoshida 1967; Kerner 1976; Lebra 1976). A kelet-ázsiai ősök kultuszáról szóló legkorábbi és legbefolyásosabb tanulmányok, amelyeket bennszülött tudósok készítettek (Hozumi 1913; Yanagita 1946; Hsu 1948), túlhangsúlyozzák az ősök jóindulatú és védelmező tulajdonságait. Néhány regionális eltérés ellenére úgy tűnik, hogy ez a korábbi elfogultság tükrözi azt az általános kelet-ázsiai vonakodást, hogy elismerjék az ősök által okozott sérelmeket. Ez a tartózkodás azonban nem minden olyan társadalomban tapasztalható, ahol ősök kultusza létezik; és Koreában, Kínában és Japánban sem egyformán jellemző a férfiak és a nők körében. Ezért nem csak azon társadalmi tapasztalatok azonosítására törekszünk, amelyek az ősök ellenségességébe vetett hiteket szülnek, hanem arra is, hogy megmagyarázzuk az e hiedelmek elismerésével kapcsolatos vonakodást és annak különböző intenzitását Kelet-Ázsiában. Tekintettel a Koreáról rendelkezésre álló korlátozott számú etnográfiai adatra, nem kíséreltük meg az ősök kultuszának átfogó értékelését a koreai társadalomban; ehelyett egyetlen rokonsági csoportra összpontosítottunk. Más közösségek adataira is támaszkodtunk azonban, hogy elkülönítsük azt, ami látszólag igaz Koreára általában, attól, ami esetleg csak az olyan közösségekre jellemző, mint Twisǒngdwi, a terepmunkánk helyszínéül szolgáló, mintegy háromszáz fős falu.
Ebben a feladatban nagy hasznát vettük a koreai ősök imádatáról és a családfaszervezésről szóló három kiváló tanulmánynak (Lee Kwang-Kyu 1977a; Choi Jai-seuk 1966a; Kim Taik-Kyoo 1964), valamint a koreai népi vallásról és ideológiáról szóló két újabb tanulmánynak (Dix 1977; Kendall 1979). Még mindig messze vagyunk attól, hogy átfogóan megértsük, hogyan változtak a koreai hiedelmek és gyakorlatok az idők során, hogyan korrelálnak a különböző osztályhelyzetekkel, vagy hogyan befolyásolják a koreai kultúra és társadalmi szervezet regionális eltérései. Mivel egy meglehetősen sokféle olvasóközönség számára hozzáférhető monográfiát szeretnénk nyújtani, lehetőség szerint kerüljük a koreai szavak és a diszciplináris terminológia használatát. Ahol egy koreai kifejezés különösen fontos, azt zárójelben adjuk meg közvetlenül az angol fordítása után. E szavak koreai ábécés ortográfiája a Karakterjegyzékben szerepel, a kínai származású kifejezések esetében pedig a kínai karakterek megfelelői. Ami a szakterminológiát illeti, csak az antropológiai "lineage" kifejezést vettük át, amely tanulmányunk szempontjából központi jelentőségű. A "lineage"-et olyan személyek szervezett csoportjának jelölésére használjuk, akiket kizárólag férfi kötelékek (agnatikusan) kötnek egy legalább négy generációval ezelőtt élt őshöz. (Egy férjezett nő lehet b.
