Az ostor dicsérete: Az izgalom kultúrtörténete

Olvasói vélemények

A könyv _Az ostor dicsérete: A Cultural History of Arousal_ című könyvében Niklaus Largier a flagelláció történetét és társadalmi vonatkozásait vizsgálja, beleértve annak erotikus és vallási vonatkozásait is. Bár tudományos kutatásokon alapul, szórakoztató történelmi példákat és irodalmi idézeteket is tartalmaz, a flagellációt mint a puszta gyönyörködtetésen túlmutató, összetett kulturális gyakorlatot mutatja be.

Jól kutatott és átfogó, a komoly tudományos hangvétel és a lebilincselő történelmi anekdoták keverékével. Alapos vizsgálatot kínál mind az erotikus, mind a vallási flagellációról, és éleslátó perspektívát nyújt a korbácsolás kulturális jelentőségéről.

A tudományos nyelvezet egyes olvasók számára sűrű és kihívást jelentő lehet. A téma, bár lenyűgöző, a flagelláció iránt nem érdeklődők számára is visszataszító vagy túl perverznek tűnhet.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

In Praise of the Whip: A Cultural History of Arousal

Könyv tartalma:

Az ostor érzelmi és érzéki, vallási és erotikus izgalma, az áhítat és a szexuális gyakorlatok egyik legfontosabb ösztönző eszköze, ahogyan az vallási, irodalmi és orvosi szövegekben és képekben megjelenik.

Az ostor dicsérete: Az izgalom kultúrtörténete az önkéntes korbácsolás új története Európában, a középkori vallási áhítat feltalálásától a modern pornográf képzeletben való alkalmazásáig. Vallási, irodalmi és orvosi szövegek és képek széles skálájával dolgozva Niklaus Largier feltárja az ostor érzelmi és érzéki, vallási és erotikus izgalmát, amely az áhítati és szexuális gyakorlatokban az ingerlés kulcsfontosságú eszköze volt. A kora újkori pornográfiától Sade márkiig, Swinburne és Joyce fantáziavilágáig az erotikus és az áhítatos képzelet az ostorból merített. Largier feltárja, hogy a reformáció és az ellenreformáció hogyan problematizálta a középkori izgalmi kultúrát. A középkori vizuális megnyilvánulások, különösen a flagelláns gyakorlatok, körmenetek és látványosságok izgató tulajdonságait olyan kritikának vetették alá, amely a képzelet ellenőrzésére törekedett. A modern polgári életben a flagelláció gyakorlata, hatásai és képi világa az érzelmi önkontroll gyakorlásával és a fantázia cenzúrázásával kapcsolatos aggodalmak és szorongások vizsgálatának központi helyszínévé vált. A Swinburne, Proust és Joyce műveiben a flagellációs gyakorlatra tett modern utalások nemcsak a "középkori" kultúrák vagy a "perverz szexualitás" iránti "dekadens" vonzalomról tanúskodtak, hanem arról is, hogy a XIX. századi cenzúra, amelyet a pszichopatológiai diskurzusok tájékoztattak, eltörölt.

A flagelláció ilyen felidézései, magyarázza Largier, a szexualitás modern kori határain túllépő, erotikus és áhítatos stimulációs és képzeletbeli kultúra visszaszerzésére tettek kísérletet.