Olvasói vélemények
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 53 olvasói szavazat alapján történt.
Eredeti címe:
Telling the Old Testament Story: God's Mission and God's People
Könyv tartalma:
Az Ószövetség történeti kontextusának és irodalmi sokszínűségének tiszteletben tartása mellett a Telling the Old Testament Story olyan tematikus olvasat, amely az Ószövetséget összetett, de koherens elbeszélésként értelmezi. A szokásos, bevezető tankönyvekkel ellentétben, amelyek csak az egyes ószövetségi könyvek alapvető hátterét és értelmezési kérdéseit tárgyalják, ez a bevezetés a tematikus megközelítést a reprezentatív bibliai szövegek gondos exegetikai figyelmével kombinálja, végső soron a makroszintű történetet meséli el, miközben kiemeli a különböző szövegekben és hagyományokban jelen lévő sokféle árnyalatot. A könyv az Ószövetség protestáns kánoni elrendezéséből kiindulva dolgozik, amely az Ószövetség történetét úgy értelmezi, mint Isten történetét és Isten kapcsolatát az egész teremtéssel a szeretetben és a megváltásban - egy olyan történetet, amely összeköti az Újszövetséget az Ószövetséggel. Ezen a tágabb történeten belül az Ószövetség bemutatja Isten sajátos történetét és Isten kapcsolatát Izraellel, mint azzal a néppel, amelyet elhívott, megteremtett és megformált, hogy Isten szövetségi partnere és eszköze legyen a teremtésen belül. Az Ószövetség Isten küldetésének bemutatásával kezdődik a Teremtés könyvében. A történet Isten jó, helyes kapcsolatokra irányuló, szándékolt teremtésének (1Móz 1-2) és e jó teremtésnek az emberiség lázadása következtében bekövetkezett későbbi eltorzulásának (1Móz 3--11) ábrázolásával kezdődik.
Az 1Mózes 12. és az azt követő részek bemutatják Isten elkötelezettségét, hogy a teremtést visszaállítja a helyes viszonyok és az isteni szándékok közé, amelyekkel az elkezdődött. Ez az isteni szándék Isten új szövetségi elkötelezettségéből indul ki a teremtéssel az 1Móz 9-ben, és egy nép elhívásával kezdődik (akikről kiderül, hogy Ábrahám és Sára sokféle leszármazottai), hogy Isten eszköze legyen az egész teremtés megáldásának, és így visszafordítsa a bűn által hozott átkot. A Pentateuch hátralévő részét alkotó különböző hagyományok ezután együttesen mutatják be Izrael teremtését és kialakulását, mint olyan népet, amely felkészült arra, hogy Isten eszköze legyen a helyreállítás és áldás eszközeként. Miközben az ezt követő ószövetségi könyvek Izrael földi életét, valamint a száműzetésbe való be- és kiutazását mutatják be, az olvasó összetett perspektívákkal találkozik Izrael azon próbálkozásairól, hogy megértse, kicsoda Isten, kik ők mint Isten népe, és hogyan kellene ezért Isten népeként megélniük identitásukat Isten népeként Isten küldetésében a világban. A protestáns Ószövetséget lezáró utolsó prófétai könyvek végső soron nyitott véget adnak Isten küldetésének és népének történetének, azt sugallva, hogy Isten küldetése Isten népe számára folytatódik, és arra késztetik a keresztény olvasókat, hogy az Újszövetség egyháztörténetét az Ószövetségben bemutatott tágabb Isten-történet kiterjesztésének és bővítésének tekintsék.
A könyv fő módszertani nézőpontja magában foglalja a narratíva fenomenológiai funkciójával kapcsolatos munkákat (különösen a történetnek az olvasó identitását és gyakorlatát alakító funkcióját), valamint a keresztény szentírásolvasás újabb, úgynevezett "missziós" megközelítéseit. A kánonkritika az ószövetségi szövegeken belül a megkülönböztető hangok egymáshoz való viszonyításának elsődleges eszköze, amely még mindig tiszteletben tartja a különálló kompozíciók sajátosságát és sokféleségét. A közérthetően megírt könyv arra hívja az olvasót, hogy képzeletben lépjen be a bibliai történetbe, és találja meg az Ószövetség eleven és maradandó következményeit.
