Olvasói vélemények
Összegzés:Elliot Ackerman „Az ötödik felvonás” című könyve személyes és megragadó beszámolót nyújt Kabul elestéről, amelyben tengerészgyalogosként és CIA-tisztként szerzett tapasztalataira reflektál. A könyv a harcról szóló elbeszéléseket ötvözi az afgán szövetségesek evakuálására tett erőfeszítésekkel a politikai kudarcok közepette, ami a háború természetéről és Amerika afganisztáni kivonulásáról szóló érzelmi és kritikai reflexiókhoz vezet.
Előnyök:A könyvet dicsérik élénk történetmeséléséért, érzelmi mélységéért és az afganisztáni háborúról szóló éleslátó reflexióiért. Sok kritikus nagyra értékeli Ackerman bátorságát és tapasztalatainak hitelességét. Az elbeszélést fontosnak tartják a katonai szolgálat összetettségének és az amerikai kivonulás következményeinek megértéséhez. Ackerman mint tapasztalt veterán nézőpontja hitelessé és meghatóvá teszi az események elbeszélését.
Hátrányok:A kritikusok megemlítik, hogy a könyv nem lineáris szerkezete zavaró lehet, mivel ide-oda ugrál az időben. Egyes kritikusok úgy vélik, hogy a könyvből hiányzik a szélesebb körű stratégiai döntések és azok következményeinek alapos elemzése, különösen a kivonulás politikai vonatkozásai tekintetében. A címet néhányan félrevezetőnek tartják, akik a személyes anekdoták helyett magáról a kivonulásról szóló, koncentráltabb beszámolót vártak.
(28 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Fifth ACT: America's End in Afghanistan
Könyv tartalma:
"Afganisztán amerikai elárulása húsz évig tartott. Elliot Ackerman, aki résztvevő és szemtanú volt, kíméletlen őszinteséggel meséli el a történetet ebben az intenzíven személyes krónikában"." --George Packer.
Erőteljes és leleplező szemtanúi beszámoló az afganisztáni amerikai összeomlásról, annak kétségbeesett végjátékáról és a háború visszhangzó örökségéről.
Elliot Ackerman tíz évvel ezelőtt hagyta el az amerikai hadsereget, de az Afganisztánban és Irakban a tengerészgyalogságnál, majd később a CIA félkatonai tisztjeként eltöltött idő kitörölhetetlenül rányomta bélyegét. Amikor 2021 augusztusában a tálibok elkezdtek közeledni Kabul felé, és az afgán rezsim halálos spirálba kezdett, ismét belekeveredett a konfliktusba. Azok az afgán állampolgárok, akik éveken át szorosan együttműködtek az amerikai katonai és hírszerző közösségekkel, most brutális megtorlással szembesültek, és kétségbeesetten igyekeztek családjukkal együtt elmenekülni az országból. Az amerikai kormány hivatalos evakuálási erőfeszítései bürokratikus kudarcot vallottak, ami humanitárius katasztrófához vezetett. A kabuli repülőteret védő volt kollégáival és barátaival Ackerman csatlakozott egy újságírókból és más veteránokból álló csoport rögtönzött erőfeszítéséhez, hogy repülőjáratokat szervezzen, és tárgyalásokat folytasson a tálibokkal és az amerikai erőkkel, hogy biztosítsa több száz ember biztonságos evakuálását. Ezek kétségbeesett intézkedések voltak, amelyeket Amerika leghosszabb háborújának kétségbeesett befejezése során tettek. Ackerman számára ez egyúttal lehetőséget jelentett arra is, hogy kibékítse múltját a jelenével.
Az Ötödik felvonás egy megdöbbentő emberi dokumentum, amely húsz évnyi háború súlyát egyetlen hétre, a háború végének hetére helyezi. A kabuli drámai mentőakciókat használva rácsként, Ackerman személyes történetet sző a háború hosszú folyamatáról, kezdve az első invázióval a 9/11 utáni hónapokban. A darab öt felvonásos, az ötödik felvonás a történet tragikus végkifejlete, Afganisztán sötét jövőjének előjátéka. Minden olvasó, aki meg akarja érteni, hogy mi romlott el a háború menetében, itt talál egy éleslátó beszámolót. Az ötödik felvonás azonban szoros kapcsolatba hozza az olvasót egy figyelemre méltó csoport amerikai és afgán szereplővel is, akik bátran és odaadással, nagy személyes áldozatok árán harcoltak a háborúban. Ackerman története a történelem első vázlata, amely időtlen klasszikusnak tűnik.
