Az új régi világ

Olvasói vélemények

A kritikák változatos nézőpontból mutatják be Perry Anderson könyvét, kiemelve annak mélységét az EU történelmét illetően és a politikai struktúrák kritikáját. Anderson esszéi jelentős témákat járnak körül, bár kritikát is megfogalmaznak a túlzó, intellektuálisan sűrű és időnként összefüggéstelen írásmód miatt. A könyvet az EU politikájának és történelmének részletes elemzése iránt érdeklődő komoly olvasóknak ajánljuk, de kritizálják, hogy nem foglalkozik bizonyos perspektívákkal és összetett kérdésekkel.

⬤ Az EU és tagállamai mélyreható történelmi elemzése
⬤ éleslátó esszék, amelyek összefüggést teremtenek az aktuális globális dinamikával
⬤ jól kutatott, eredeti nyelvekre való hivatkozásokkal
⬤ kritikus képet nyújt az EU politikai szerkezetéről és az USA-val való kapcsolatáról
⬤ elegáns írásmód, amely leköti a komoly olvasókat
⬤ átfogóan foglalkozik olyan jelentős témákkal, mint Ciprus és Törökország.

⬤ Időnként túlzó és túlságosan kritikus írásmód
⬤ egyes fejezetekből hiányzik az együttérzés vagy a kortárs valósággal való kapcsolat
⬤ a sűrű szókincs és a bonyolult mondatok elrettentőek lehetnek az alkalmi olvasók számára
⬤ a történelmi elemzésben a nők hozzájárulásának hiánya
⬤ a politikai nézetekben érzékelhető elfogultság, különösen az amerikai és az európai baloldali nézőpontok között
⬤ egyes kritikusok az esszéket összefüggéstelennek vagy csapongónak írják le.

(7 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The New Old World

Könyv tartalma:

Az Új régi világ az Európai Unió történetét, a kontinens legfontosabb országait és az ázsiai terjeszkedés kérdését vizsgálja. A könyv az európai integráció második világháború óta eltelt időszak eredetének és eredményeinek vizsgálatával kezdődik, valamint azzal, hogy a mai EU-t hogyan elméletileg hogyan értelmezik a különböző kortárs tudományágak.

Ezt követően részletesebben bemutatja az eredeti Közös Piac három fő államának - Franciaország, Németország és Olaszország - politikai és kulturális fejleményeit. A harmadik rész Ciprus és Törökország egymással összefüggő történetét vizsgálja, amelyek a Közösség számára vezető geopolitikai kihívást jelentenek.

A könyv végén az európai egységről alkotott elképzeléseket követjük nyomon a felvilágosodástól napjainkig, és ezek hatását az Unió jövőjére. Az Új régi világ kritikus portrét nyújt egy olyan kontinensről, amelyet ma már egyre inkább erkölcsi és politikai példaként üdvözölnek a világ számára.