Az ülősztrájkok: Tiltakozás és jogi változások a polgárjogi korszakban

Olvasói vélemények

A könyv a történelmi események csiszolt, jogi szemléletét mutatja be, de kritikák érik, mert lekicsinyli a tüntetőkkel szembeni erőszakot, ami a korszak félrevezető ábrázolásának vádjához vezet.

⬤ A színvonalas anyag, a bizonyítékok és az írás
⬤ történelmileg pontos
⬤ értékes betekintést nyújt a jogrendszer szemszögéből.

⬤ Figyelmen kívül hagyja a tüntetők által elszenvedett erőszak mértékét
⬤ fehérre mosott történelemképet mutat
⬤ túlságosan Greensboróra összpontosít, miközben elhanyagolja az ülősztrájkok és a más városokban tapasztalt erőszakos ellenállás szélesebb kontextusát.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Sit-Ins: Protest and Legal Change in the Civil Rights Era

Könyv tartalma:

1960. február 1-jén négy afroamerikai egyetemista belépett az észak-karolinai Greensboróban lévő Woolworth áruházba, és leült az ebédlőpulthoz.

Ez az ebédlő, mint a legtöbb az amerikai déli államokban, nem volt hajlandó kiszolgálni a fekete vásárlókat. A négy diák az áruház bezárásáig a helyén maradt. A következő napokban visszatértek, és egyre több diáktársuk csatlakozott hozzájuk.

Ezek a "sit-in" tüntetések hamarosan más déli városokra is átterjedtek, több ezer diákot vonzottak, és olyan tiltakozó mozgalommá tömörültek, amely átalakította a faji egyenlőségért folytatott küzdelmet.

A The Sit-Ins elmeséli a diákok ebédlői tüntetéseinek történetét, és az általuk kiváltott országos vitát arról, hogy mit jelent minden amerikai alkotmányos joga a törvény egyenlő védelméhez. Christopher W.

Schmidt leírja, hogy a "csak fehéreknek fenntartott" ebédlőknél csendben dacolva ülő afroamerikai egyetemisták ma már ikonikussá vált jelenetei mögött egy sor alulértékelt jogi dilemma húzódik meg - az alkotmány értelméről, a jogintézményeknek az igazságtalanság különböző formáinak orvoslására való képességéről, valamint a jogi reform és a társadalmi változások közötti kapcsolatról. A diákok akciói országos beszélgetést indítottak el arról, hogy az Alkotmány egyenlő védelemről szóló záradéka kiterjed-e a lakosságot kiszolgáló magánvállalkozások tevékenységére. A bíróságok, amelyek az alkotmányos vitákról szóló beszámolók hagyományos középpontjában állnak, fontos, de végső soron másodlagos szerepet játszottak ebben a történetben.

Az ülősztrájk mozgalom nagy győzelmét nem a Legfelsőbb Bíróság, hanem a Kongresszus hozta meg, az 1964. évi polgárjogi törvény elfogadásával, amely mérföldkőnek számító jogszabály elismerte azt a jogot, amelyet az afroamerikai diákok négy évvel korábban követeltek maguknak. Az ülősztrájkok arra hívnak fel, hogy szélesebb körben megértsük, hogyan vitatják és alakítják ki az amerikaiak az alkotmányuk jelentését.