Az UNESCO és az irodalom sorsa

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

UNESCO and the Fate of the Literary

Könyv tartalma:

Az UNESCO és az irodalom sorsa című esettanulmány a kultúrpolitika formálásának egyik legfontosabb globális intézményéről mutatja be az ilyen politikaalkotás és a gazdaságban végbemenő átalakulások közötti kapcsolatot.

Sarah Brouillette az UNESCO könyvhasználatára összpontosítva három fázist azonosít az ügynökség történetében, és mindegyikben megvizsgálja az irodalmi és kulturális programalkotást. A háború utáni közvetlen időszakban az egészséges gazdaságok lehetővé tették a liberális kozmopolitizmust és a kapitalista demokrácia terjedését támogató infrastruktúra finanszírozását.

A dekolonizációs 1960-as és 70-es években az írástudatlanságot és az irodalomhoz való hozzáférés hiányát "könyvéhségként" siratták a fejlődő világban, és az olvasást egyetemes humanizáló értékként hirdették, hogy kiegyensúlyozottabb kommunikációs ipar és szerzői jogi rendszer mellett érveljenek. A közelmúltban az irodalom a városok és nemzetek márkaépítésében játszott szerepet, ami a turizmus és az örökségvédelmi ipar motorja. Ma az ügynökség a magas irodalmat nagyrészt a gazdag, idősödő közönség számára készült, kereskedelmi szempontból önfenntartó termékként kezeli, és a szellemi tulajdon globális létrehozását jellemző egyenlőtlen viszonyok kezelésére irányuló alapvető politikai reformok nem kerülnek terítékre.

Az UNESCO irodalmi programozása ilyen módon rendkívül szuggesztív. Az a pálya, amely a diadalmas siker útjának tűnhet - az irodalmi turizmus és a fesztiválok programozása egyesek számára igen jövedelmező lehet -, más megvilágításban a hanyatlás története is lehet.